2014. július 21., hétfő

CHAPTER TEN

Hi darlings!
Ezen a késői órán meghoztam a következő, szám szerint 10. részt. Végre kiderül, hogyan alakul a régóta emlegetett buli! Vártátok már? :D 
Köszönöm szépen a 2 új feliratkozót és a sok aranyos kommentet, love ya'll! Jó olvasást! :) X
_________________________________________________

Miközben befelé haladtunk, tekintetem körbejárt a tömegen. Elsősorban Wesleyt kerestem, de jó lett volna bármilyen ismerős arc, akikkel a suliban együtt lógott, viszont néhány fiún a focicsapatból és az őket kísérgető szurkolólányokon kívül, minden résztvevő idegen volt. Kezdtem rájönni, hogy a szimpla iskolai buli, talán mégsem korlátozódott le annyira a sulinkra.

Beléptünk a házba, ahová - ha ez egyáltalán lehetséges - még több ember zsúfolódott be. Néha találkoztam egy vállal, könyökkel vagy tenyérrel, ami próbált támaszt keresni, de ilyenkor mindig gyorsan arrébb húzódtam és megpróbáltam a lehető legmesszebb kerülni tőlük, ami nem volt könnyű a tágasnak nem nevezhető szobákban.

- Remélem tudod, hogy most nagyon utállak! - harsogta túl a zenét Dess, arcán undorodó pillantással nézett körbe a helyiségben. Legszívesebben már most leléptem volna, de nem akartam úgy elmenni, hogy előtte nem váltok pár szót Wes-szel.

Nyitottam a számat, válaszolni viszont már nem volt időm, mivel egy igencsak részegnek tűnő fiú elkapta a karomat és kérdés nélkül vonszolni kezdett a nappali közepén rögtönzött táncparkettre. Elsőre fel sem fogtam a helyzetet, annyira meglepődtem, hogy a lábam önkéntelenül mozdult és elindultam a fiú után, ám szerencsére Desiree fogta a másik kezem és visszahúzott. A rántástól a srác is megtántorodott és értetlen kifejezéssel az arcán fordult hátra.

- Vedd le a kezem a barátnőmről! - visított Dess. Aztán egy igen szokatlan módját választotta, hogy leszerelje a túlságosan ragaszkodó fiút: egész egyszerűen ökölbe szorította a kezét és orrba vágta.

Fogalmam sincs hármunk közül ki döbbent meg a leginkább, de tény, hogy Desiree módszere bevált. Az ismeretlen srác elengedte a kezem és miközben Dess kimenekített a helyzetből, még láttam, ahogy eltorzult arccal kapott az orrához. Kihasználva a helyzetet, átsiettünk a konyhába, ahol valamivel jobb volt a helyzet. Csak páran álldogáltak odabent, kezükben poharakkal és a zenét túlkiabálva beszélgettek.

Körbenéztem és megpillantottam Wesleyt, aki a pultnak támaszkodva állt és pár lánnyal nevetgélt. Gondolkozás nélkül vágtam át a helyiségen és megérintettem a vállát, mire hátrafordult és végignézett rajtam, mintha be akart volna azonosítani.

- Maddy! - kiáltott fel végül és átölelt. Amikor nehéz teste nekem nyomódott, egy pillanatra elveszítettem az egyensúlyom, de átölelte a derekam, így újra stabilan álltam. - Örülök, hogy eljöttél. - Nagyon úgy tűnt, hogy kicsit többet ivott a kelleténél és már nem egészen ura a mozdulatainak.

- Ühm, én is - motyogtam, habár éppen az ellenkezőjét éreztem. - Igazából csak benéztünk, de nem szerettem volna úgy elmenni, hogy legalább nem köszönök. Szóval, szia - intettem esetlenül és Wes arcát elnézve, hihetetlen bénának éreztem magam.

- De még csak most jöttetek! - A mosolya eltűnt és kicsit erősebben ölelt. - Nem mehettek máris el! Legalább egy kicsit maradjatok - kérlelt, mire Desiree-re néztem megerősítésért, de ő csak érdektelenül vállat rántott.

- Rendben - adtam be a derekam, mire a fiú arca felderült. Elengedett,  három lépéssel a hűtőnél termett, majd két piros pohárral tért vissza, az egyiket nekem, a másikat pedig Dess-nek nyújtotta, de a barátnőm úgy tett, mintha észre se vette volna Wesleyt. Wes megvonta a vállát és megtartotta magának.

Elvettem tőle és beleszagoltam, de nem éreztem semmilyen illatot. - Mi van ebben? Én nem iszom alkoholt - néztem fel rá.

- Ó, ennek alig van alkohol tartalma, szinte nem is fogod érezni - bökött a pohárra, majd - mintha csak szemléltetni akarta volna -, egy húzásra megitta a sajátját.

Wes igenis részegnek nézett ki, ha nem is részegnek, de spiccesnek mindenképp, ezért lassan emeltem számhoz a poharat és óvatosan egy aprót kortyoltam belőle. Már ekkor tudtam, hogy nem mondott igazat. Az alkohol végigmarta a torkomat és kellemetlenül csípte a számat.

Köhögni kezdtem, mire Dess gyorsan kikapta a kezemből a poharat és levágta a pultra. - Mit adtál neki? Megmondta, hogy nem iszik - támadta le Wesleyt, aki védekezően maga elé emelte a kezét, de a vigyor nem tűnt el az arcáról.

- Jó, talán becsaptam egy kicsit - ismerte el, majd Desiree feje felett átnézett rám. - Ugye nincs harag, Mad?

Nem tudtam mit válaszolhatnék erre, de barátnőm most is megelőzött. - Még szép, hogy haragszik rád. Minden oka megvan, egy idióta vagy! Most pedig elmegyünk! - vágta rá, majd belém karolt és már indult volna az ajtó felé, amikor Wes elkapta a csuklóm.

- Nézd Maddy, sajnálom. Csak táncolj velem egy kicsit, oké?

Haboztam néhány másodpercig. - Csak egy tánc - böktem ki végül, mire Dess morogva elengedte a kezem, de nem tiltakozott.

Wesley-vel az oldalamon átsétáltam a nappaliba és elvegyültünk a táncolók között. Egy ideig egymással szemben táncoltunk, majd Wes közelebb húzott magához és kezét a derekamra simította. A zene üteme gyors volt, én mégis a fiú mellkasához szorultam, arcunk között csak néhány centiméter volt. Kezdett kényelmetlen lenni a helyzet, hiszen - bár kedveltem Wesleyt -, de egyenlőre csak barátként tekintettem rá, ő viszont látszólag többet akart ennél. Vagy csak az alkohol miatt tette, amit tett, de lehajolt és ajkait finoman a nyakamhoz érintette.

Szinte azonnal elhúzódtam, de a karjai nem engedtek annyira távol, ahol már nem éreztem volna kényelmetlenül magam. - Wes, én kedvellek, de...

- Én is kedvellek, Maddy. Nagyon is. Gyönyörű vagy - vágott a szavamba és megpróbált megcsókolni, de tenyeremet a mellkasára nyomtam, úgy tartottam távol magamtól.

- Te pedig részeg vagy, Wes. Szerintem ezt nem most kellene megbeszélnünk. Most már tényleg hazamegyek - közöltem vele, mire a szorítása erősödött körülöttem és megéreztem, hogy a keze lefelé vándorol a derekamon. - Engedj el, kérlek! - szóltam rá erőteljesen. Nehezen ugyan, de sikerült kiszabadítanom magam a karjaiból és szerencsére Wesley sem ellenkezett. - Köszönöm a meghívást, jó éjt Wes - búcsúztam el hidegen, majd hátráltam pár lépést, megfordultam és elindultam megkeresni Desiree-t.

A nappalit és előszobát elválasztó ajtó mellett találtam rá és a kijárat felé biccentettem, jelezve, hogy menjünk. Zaklatott voltam, zavarodott és ezt ő is láthatta rajtam. Mikor néhány méterre eltávolodtunk a háztól, megállított.

- Mi történt? - kérdezte ellenkezést nem tűrően.

- Semmiség - motyogtam, senkinek nem akartam beszélni arról, hogy mi történt az alatt a néhány perc alatt, amíg Wesley-vel voltam a táncparketten.

- Az nem lehet semmiség, amitől ennyire kibuktál. Látom rajtad, ne is tagadd! - emelte fel a kezét. - Visszamenjek és neki is adjak egy öklöst?

Felnevettem és magamhoz öleltem Desiree-t, akit csak egy hete ismertem meg, néha kiállhatatlan és bunkó, de már most tudtam, hogy mindenben számíthatok rá. - Csak menjünk haza - ajánlottam fel, majd belekaroltam és sétálni kezdtünk a kihalt és viszonylag csendes utcán.

Eszembe sem jutott felhívni Austint és bevallani neki, hogy nem volt igazam, de utólag rájöhettem, hogy ez nagy hiba volt. Befordultunk a következő utcába és majdnem belefutottunk három srácba, akik a sarkon cigiztek és ők sem tűntek józannak, valószínűleg ugyanabból a buliból jöhettek, ahonnan mi, de meg voltam győződve róla, hogy nem a mi sulinkba járnak, ahhoz túl idősnek tűntek.

- Sziasztok - szólított meg az egyikük és közelebb lépett, mi pedig Dess-szel egyetemben hátra egy lépést, hogy megtartsuk a kellő távolságot. - Miért sétál két ilyen szép lány, éjszaka, egyedül az utcán? Bármilyen kétes fazonnal összetalálkozhatnátok - vigyorodott el és újra  közelebb lépett. Újra hátráltam, de nekiütköztem egy mellkasnak és két tenyér tapadt a vállamra.

- Például veletek? - vágott vissza csípősen Dess, de a hangja remegése elárulta, hogy nem olyan magabiztos, aminek mutatja magát. Most az ő ökle sem ért volna semmit.

- Nem vagyunk mi olyan rossz srácok - ingatta a fejét az a fiú, aki leszólított minket. - Ha egy kis időt eltöltenétek velünk, ti is rájönnétek. - Kinyúlt és végigsimított Desiree arcán, mire barátnőm félrerántotta a fejét és ellökte a kezét.

A fiú arcáról lassan eltűnt a mosoly és intett a másik kettőnek, akik mögénk kerültek és körbevettek. Kezdtem pánikba esni, hiszen senki más nem volt az utcán rajtunk kívül, aki segíthetett volna. Csak saját magamnak köszönhettem a helyzetet, amiért túl makacs voltam, hogy szót fogadjak Michelenek és még Desiree-t is belesodortam.

- Hé, engedj el! - húzódtam arrébb, mikor a mögöttem álló srác végighúzta ujjait a ruhám kivágása által szabadon hagyott bőrömön, de úgy tett, mint aki meg sem hallotta volna a tiltakozásom.

Mielőtt azonban bármit is tehettem volna, a szorítás és a hátamat simogató ujjak eltűntek. - Ha nem hallottad volna, azt mondta, hogy engedd el, te seggfej!

Olyan gyorsan pördültem meg, hogy egy pillanatra elveszítettem az egyensúlyom és neki kellett támaszkodnom a falnak. Austin volt az. Elrántotta mellőlem a srácot és úgy állt, hogy ne jöhessen a közelembe. Nem tudom honnan került ide, de most nagyon hálás voltam neki, hogy időben érkezett.

Viszont nem örülhettem sokáig, mert rájöttem, hogy hárman vannak egy ellen. Austinnak semmi esélye sem lesz, főleg, mert nagyon úgy tűnt, hogy sikerült magunkra haragítanunk három részeg srácot.

- Te meg ki vagy, haver? Azt hiszem kurvára semmi közöd ahhoz, hogy mit csinálunk itt! - ordított rá az egyikőjük és nekiesett Austinnak.

A szám elé kaptam a kezem, ahogy nagyon lökött rajta, de Austin sem hagyta magát, pillanatok alatt verekedés alakult ki. Lefagyva néztem a jelenetet, éreztem, ahogy Desiree  ujjai a karomba mélyednek és felsikítottam, ahogy az egyikőjük ökle Austin arcába talált.

18 megjegyzés:

  1. teeee miert hagytad itt abba??? a kovetkezo extra hosszu legyen 😱😱 :O!!!!

    amugy imadtam :33 xx ❤️

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága!
      Hát, miért is? Valami izgalmat hagyni kellett a következő részre is! :D
      Ui.: Remélem, sikerült eleget tenni a a várakozásaidnak a következő résszel! :) <3

      Törlés
  2. Neee!!Miért itt hagytad abba??Áhh,megőrülök!!de azért imádtam ♥ siess a kövivel,puszi! ♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen, örülök, hogy ennek ellenére tetszett! :P Puszi <3

      Törlés
  3. Juj h lehet itt abbahagyni?? :) Áh nagyon imádom <3 Kövit.:*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága!
      Egész egyszerűen! Hagyni akartam valami izgalmat a következő részre is! :) Köszönöm szépen, én pedig téged! <3

      Törlés
  4. Tökéletes <3! Miért kellett itt abbahagyni? Gyorsan kövit <3!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm drága!
      Mivel te vagy a negyedik ember, aki ezt kérdezi, így már nem tudok erre mit válaszolni! :D
      Ui.: Fent a következő! :)<3

      Törlés
  5. LUV. Ennyi, egyszerűen IMÁDOM (mint az összes többit)!!!
    Komolyan? xD Orrba vágta? Tegnap pont ilyesmit olvastam az egyik SzJG könyvben, de mindegy... xDDD
    NAGYON JÓ, GYORSAN KÖVIT! ^_^
    Brin♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Brin!
      Először is köszönöm! Másodszor, igen, orrba vágta, valahogyan le kellett szerelni! (Tényleg ezt olvastad? Hát, akkor ez véletlen volt. :D)
      Jelentem a 11. rész fent! :) <3

      Törlés
    2. ^_^
      Igen, Kinga orrbavágott vkit, de már nem tudom, kit.... xD
      Mind1... xDDD

      Törlés
  6. Nee, pont itt?!:D Nagyoon jó és hamar kövit!:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen pont itt, drága! Köszönöm szépen! :) X

      Törlés
  7. jujj miért pont itt hagyod abba??? imádtam mint mindig!!!! <3 Kövit!!! :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jajj drága, azért, hogy tudj izgulni azon, hogy " vajon mi fog történni? Austin megússza vagy sem?" :D
      Köszönöm szépen, aranyos vagy! :)

      Törlés
  8. Nee miért itt kellett abbahagyni?
    De nagyon imádom♡ Fantasztikus vagy ☆

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Miért kérdezi mindenki ezt? :D Szerintem egész jó kis függővéget kaptatok! :D
      De azért nagyon köszönöm, drága vagy! :)

      Törlés