2014. július 3., csütörtök

CHAPTER SIX

Hola!
Nem beszélnék sokat, csak a szokásos: meghoztam a részt, köszönök szépen minden visszajelzést és továbbra is várom őket! Puszi, jó olvasást! :)
________________________________________________

Nem tudtam, mit gondoljak Austinról. Teljesen összezavarodtam és ez az érzésem csak erősödött, mikor következő nap ugyanúgy, vagy ha lehet, még undokabban viselkedett velem. Elvétett beszólások, mikor senki sem hallhatta rajtam kívül, reggeli késések, majd újabb megjegyzések, amíg elfuvarozott az iskoláig. Mintha az a fiú, aki inkább hazudott az édesanyjának, mint hogy beáruljon, nem is létezett volna.

- Fogalmam sincs, hogy mit csináljak - panaszoltam Dessnek, miközben bepakoltam a szekrényembe és táskámba süllyesztettem a következő órához szükséges könyveket. - Ma reggel megint lekéstem miatta a buszt, ami szándékos volt - nyomtam meg egyenként a szavakat, mielőtt Desiree bármit is mondhatott volna. Párszor már megjegyezte, hogy szerinte csak beképzelem a dolgokat és konkrétan úgy nézett rám, mintha megőrültem volna. - Aztán felajánlotta, hogy elvisz és egész úton nem szólt hozzám. Ezt most értenem kéne? - tártam szét a kezem és tanácstalanul pillantottam a mellettem sétáló lányra, hátha van valami ötlete.

- Nem - jelentette ki Dess. - Ez egyszerű. Ő a suli egyik legismertebb arca, ezért azt hiszi, hogy bármit megtehet. Ő népszerű, te meg nem. Nem kell megértened a gondolkodásmódját, ugyanis nincs neki - rántotta meg a vállát, aztán besétált előttem a terembe.

Egy pillanatra megálltam és összeráncolt homlokkal néztem utána. Az alatt a rövid idő alatt, mióta ismertem Desiree-t, annyit mindenképpen sikerült leszűrnöm, hogy nem kedveli a suli "menőnek" titulált rétegét. Épp ezért hezitáltam, hogy elmondjam-e neki Wes bulimeghívását, amit már napok óta halogattam. Egyrészt szerettem volna elmenni, mivel Wes elég rendes srácnak tűnt és nem akartam elszalasztani a barátságát, amiatt, hogy visszautasítom. Másrészről viszont, nem akartam egyedül menni és Wesley-n kívül, csak Desiree-t ismertem. Na, meg persze Austin-t, de ő lett volna az utolsó ember, akitől szívességet kérek.

Végül követtem barátnőmet a terembe és úgy döntöttem, hogy majd ebédnél valahogy felvetem a témát.

~***~

- Rendben.

- Rendben? - néztem Dessre megütközve. Miután feltettem a kérdést, miszerint eljönne-e velem Wes bulijára, minden lehetséges választ számba vettem, de erre még én sem számítottam.

- Rendben - ismételte meg, majd szemöldökét felvonva kezdte tanulmányozni az arcom. - Most mi bajod a válasszal? Azt hittem ezt akarod elérni. - Ha nem tudtam volna, hogy Desiree stílusa alapból ilyen, akár bunkónak is gondolhattam volna. Viszont ismertem már eléggé, csupán annyi volt az egész, hogy Dess kissé furcsán fejezte ki magát.

- De, csak éppen nem gondoltam, hogy ilyen könnyen igent mondasz - böktem ki, célozva arra, hogy mennyire nem bírja Wesleyt és a társaságát. Ez már abból kiderült számomra, mikor az első napon róluk beszélt.

- El akarsz menni és kell valaki, akit nem tudnak megvezetni ezzel a csöpögős, nyálas viselkedéssel. Aki ismeri őket és tudja, hogy milyenek valójában. Mellesleg megkíméltem magam egy hosszas könyörgéstől, amire számíthattam volna tőled - magyarázta, mintha magától értetődő lenne.

 Válaszul csak hümmögtem egyet, fogalmam sem volt, mit mondhatnék erre. - Köszönöm - csúszott ki a számon végül.

Desiree csak határozottan bólintott egyet, majd feljebb tolta szemüvegét az orrán és felállt. - Előbb-utóbb te is rájössz, hogy milyenek valójában. Történelem órán találkozunk - biccentett, azzal felkapta a tálcáját és már ott sem volt. Nem lepődtem meg, Desstől nem is számítottam másra.

Lassanként én is befejeztem az ebédet és elindultam a biológia előadó felé. Ez volt az az óra, amit talán a legkevésbé kedveltem, több okból is. A biológia alapból nem tartozott a kedvenceim közé és most rátett egy lapáttal, hogy ez az egyetlen órám, ami Austinnal közös. Már előre tudtam, hogy ez lesz életem egyik leghosszabb 45 perce.

A terembe lépve rögtön egy üres hely után néztem és az ablak felőli padsorban, nagyjából középen találtam is egyet. Gyors léptekkel sétáltam oda, aztán lehuppantam a székre és kerülve a többiek pillantását, belemélyedtem a táskámba. Lehet még ennél kínosabb?

Ki nem mondott kérdésemre azonnal érkezett a felelet. Igen, mindig kerülhetek a vártnál kellemetlenebb szituációba. A padom mellett megpillantottam egy pár magassarkúba bújtatott lábat, mire meglepetten néztem fel. Azonnal felismertem a szőke lányt. Lissa volt az, Austin sokat emlegetett pom-pom lány barátnője. Bár még sosem láttam, mégis rögtön leesett ki ő, hiszen szorosan csimpaszkodott a mellette álló Austin karjába.

- Bocsi Macy, de ez az én helyem - mutatott a padra Lissa és szélesen mosolyog rám.

Elsőre fel sem fogtam, hogy mit mond, annyira váratlanul ért a felbukkanásuk. Majd kezdett leesni, hogy mit akar. Hitetlenkedve néztem rá, majd a mellette vigyorgó Austin-ra és egy pillanat alatt döntöttem el, hogy nem hagyom magam. Austin közben kiszabadította a kezét barátnője karmai közül és elfoglalta a helyét... a mögöttem lévő padban.

- A nevem Mady és sehol nem láttam kiírva, hogy ez a te széked lenne - válaszoltam, mire Lissa arcáról egy pillanat alatt tűnt el a mosoly és furcsán rángatózni kezdett a szája sarka. Arra gondoltam, hogy talán van valami fura mániája az ülőhelyekkel kapcsolatban és attól tartottam, hogy másodperceken belül egy hisztiroham tör rá, ezért már álltam volna fel, hogy inkább átadjam neki a helyem, mikor egy kéz nehezedett a vállamra és visszanyomott.

- Szakadj már le Maddy-ről - állt meg mellettem Wes, egy pillanatra rám mosolygott, majd újra a szőke lányra fordította a figyelmét.

- De mindig itt ülök, minden évben, te is nagyon jól tudod! Most pedig ő - itt rám mutatott szépen manikűrözött körmeivel -, csak úgy idetolakodott és azt hiszi...

- Befognád végre? Van még elég hely a teremben, keress egy másikat! - vágott Lissa szavába Wesley még számomra is udvariatlan stílusban, mire a szőkeség elhallgatott és felháborodottan nézett a fiúra, majd toppantott egyet és elvörösödött.

- Lis, ülj le oda, jó? - szólt közbe Austin és a középső sor egyik üres helyére mutatott. Valószínűleg neki is kezdett kínos lenni, hogy mindenki minket - legfőképp az ő barátnője miatt - bámul a teremben. - Ja és Gilbert, örülnék, ha nem beszélnél így a csajommal. - Ajajj. Valahogy sejtettem, hogy Austin nem hagyja annyiban a dolgot.

- Mert különben mit csinálsz, Mahone? - vágott vissza Wesley és gunyorosan elvigyorodott, mire Austin felemelkedett a helyéről és közelebb lépett Weshez. Mindenki elcsendesedett és a kialakult helyzetnek szentelte a figyelmét, néhányan megütközve, mások izgatottan figyelték a két egymásnak feszülő fiút, volt, aki még a mobilját is elővette, hogy kamerázhasson, én viszont ledermedve ültem a helyemen. Nem hiszem el, hogy miattam van ez az egész!

Szerencsére nem derült ki, hogy mi lett volna az összeszólalkozás vége vagy, hogy Austin mit csinált volna, mivel Mrs. Cameron, a biológia tanárunk lépett a terembe. A két fiú még néhány másodpercig farkasszemet néztek, majd Wes levágta magát a mellettem lévő padba, Austin pedig visszaereszkedett a székébe.

A tanárnő belekezdett az óra anyagába, én pedig próbáltam rá figyelni és figyelmen kívül hagyni mind Austin-t, mind Wesley-t, de magamon éreztem mindkét fiú tekintetét, ami nem igazán segített a koncentrálásban. Aztán arra lettem figyelmes, hogy Wes éppen egy papírfecnit hajtogat össze, majd amikor Mrs. Cameron elfordult, átdobta az asztalomra.

Csodálkozva néztem rá, mire rám kacsintott és sürgetően a fecni felé bökött. Elszakítottam tekintetem a fiúról, kezembe vettem a papírdarabkát és széthajtogattam. Egyetlen egy mondat állt rajta:

Gondolkoztál a bulin?

Elmosolyodtam, újra Wesley-re néztem és bólintottam. Ezt követően eltátogta a következő kérdését: És eljössz? Láttam, hogy Mrs. Cameron felvont szemöldökkel mustrál minket, ezért inkább a füzetemre fordítottam a pillantásom, de közben válaszom egy újabb bólintás volt a mellettem ülő fiú néma kérdésére.

Ezt követően a szemem sarkából láttam, hogy Wesley szélesen elvigyorodik, ugyanakkor azt is érzékeltem, hogy Austin tekintete szinte lyukat égetett a hátamba.

19 megjegyzés:

  1. ismét csak ennyit mondok: imádom. imádlak.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Aww, cuki vagy, köszönöm szépen! :) X

      Törlés
  2. Ez a kedvenc blogom OMG*.* csodalatos azt hiszem nincs is jobb szo ra:$ es Wesley-t. Na ot is imadom, meg szimpi, na jo nem sorolom. :D varom a kovi reszt*.* ♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Zsani!
      Húha, ez most könnyeket csalt a szemembe. Kedvenc blog... nagyon jó ezt olvasni! És még Wes-t is bírod, pedig nem sok ember van így vele. :D Köszönöm, hogy írtál! <3

      Törlés
  3. Úúú, de vártam máár!:) Nagyon jó, mint az eddigiek!:*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Akkor, remélem eleget tettem és a várakozásnak megfelelően teljesítettem ezzel a résszel! Köszönöm szépen! :)

      Törlés
  4. Jaj nagyon nagyon szupi lett.:* Kövit.:D

    VálaszTörlés
  5. Georgina (ez az igazi nevem! :D)2014. július 3. 22:28

    Szupi, de azért kíváncsí lettem volna, ki győz a bunyóban. :D Már nagyon várom a bulit, talán jobban, mint Mad. :D♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Gina!
      Na, azzal nem vagy egyedül, de nem akartam ilyen nagy bajba sodorni a srácokat! :D Rendben, azt hiszem elárulhatom, hogy a buli a 10. fejezetben kerül leírásra! :)

      Törlés
    2. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

      Törlés
  6. Szuper♥ vajon Aus mit fog szolni ha hazaerneki

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen, és hidd el, minden ki fog derülni! :) X

      Törlés
  7. Imádom!!Austint ugyanúgy imádom,de West még mindig nem,siess a kövivel,puszi ♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, Austin-t nem lehet nem imádni, még ha ilyen fafejű is, mint jelenleg! :D Wes meg, hát... majd meglátjátok! :) X

      Törlés
  8. IMÁDOM, és IMÁDLAK, bár ilyet nem gyakran, és nem is szívesen mondok az embereknek (eddig ezt egyetlen egy embernek mondtam, Odieee-nak :P)! DE TE MEGÉRDEMLED, szóval: IMÁDOM és IMÁDLAK, amiért ilyen kib.... öhm, nagyon jó blogod és történeted vaaaan! ^_^
    Nagyon bírom Des-t, Wesley-t, Austin-t, de a legjobban azt hiszem, Mady-t! :3
    ÍGY TOVÁBB, CSAJSZI! :P ^_^ :3 :)
    Brin♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Brin!
      Akkor ezt egy nagyon-nagyon nagy megtiszteltetésnek veszem! Köszönöm szépen, ez borzasztóan jól esett! <3 X

      Törlés
    2. ;) Akkora hatalmasnak nem kell, hiszen csak magamhoz mérten mondom ritkán... Én meg ugye csak egy sima ember vagyok, nem az angol királynő, vagy valami! xd
      Örülök, ha jól esett, de egyszerűen csak elmondtam a véleményem! ;)
      Ölelés, Brin♥

      Törlés