2014. június 28., szombat

CHAPTER FIVE

Hola!
Megint egy nappal korábban, de remélem ez senkinek sem szegi kedvét, hogy elolvassa az új részt! :D Egyúttal szeretném megköszönni az újabb feliratkozókat és kommenteket, végtelenül hálás vagyok érte! Csak így tovább! ;) Jó olvasást! <3
________________________________________________

A nap további részét Desiree-vel töltöttem. Kicsit visszahúzódó volt és nem úgy tűnt, mintha lennének barátai, vagy, mintha bárki is érdekelné a társai közül, de a természete ellenére kedves lánynak találtam. Emellett örültem, hogy végre akadt egy ember, aki szóba állt velem.

Dess kikérdezett Austin-ról, én pedig elmondtam neki mindent, amit az eddig tapasztaltakból leszűrtem... Vagyis, hogy nagyképű, bunkó és imád keresztbe tenni másoknak, valamint azt is megemlítettem, hogy miatta már az első napon elzárást kaptam. Erre a lány közölte velem, hogy ne foglalkozzak Austinnal és az elzárásról ne késsek, mert állítása szerint - habár Mr. Garett az egyik legjobb fej tanár a suliban - az egyetlen dolog, amit utál, az a késés.

Ezért - Desiree tanácsát megfogadva - pontosan fél kettőkor beléptem a terem ajtaján. Mr. Garett már ott ült és miután köszöntem, elfoglaltam a helyem az egyik első padban. Épp mikor lehajoltam a táskámért, nyílt az ajtó és Wes is csatlakozott hozzánk. Biccentett Mr. Garett-nek, engem pedig egy széles mosollyal köszöntött és leült az enyém melletti padba.

Előpakoltam a cuccaimat és nekifogtam a lecke megírásának, hogy ne haszontalanul töltsem az egy órát. Néha magamon éreztem a mellettem ülő fiú pillantását, de egyszer sem néztem fel, inkább úgy tettem, mint aki teljesen belemerült az egyetemes történelem tanulmányozásába.

Egy óra elteltével Mr. Garett összecsukta a könyvet, amit idáig olvasott és felemelkedett a székéből. - Most mehettek. Remélem, hogy többször nem áll szándékotokban késni az órámról - pillantott ránk elnéző mosollyal a szája sarkában.

Válaszul megráztam a fejem, majd összeszedtem a cuccaim és vállamra kapva a táskám, kisiettem a teremből. Miközben a kijárat felé igyekeztem, azon gondolkoztam, hogy mit fogok mondani Michele-nek. Nem akartam bemártani Austin-t, de közel sem amiatt, mert olyan jóindulatú lennék vele szemben. Egyszerűen csak meg sem fordult a fejemben, hogy Michele nekem hisz majd, nem pedig Austinnak.

- Maddy, várj már!

Wesley hangját hallva megtorpantam és hátrafordultam. Táskáját hanyagul a vállára vetve közeledett és még ha nem tudtam volna, akkor is lerítt róla, hogy ő az a srác, akiért minden lány odavan és már csak egy pillantásáért vagy egy köszönésért is ölni tudnának. Jelen esetben engem is első számú ellenségnek tekintettek, amiért Wes - bár fogalmam sincs miért - ennyire kitüntet a figyelmével.

- Bocsi, csak elgondolkoztam - szabadkoztam, majd mikor beért, együtt sétáltunk tovább.

- Igen, gondoltam - nevetett fel. - Pontosan olyan lánynak tűnsz - tette hozzá, mire értetlenkedve ráncoltam a homlokomat. Sosem szerettem, ha valakit a kinézete vagy a viselkedése alapján beskatulyáztak. Ezt elégszer elszenvedtem én is az intézetben töltött éveim alatt.

- Milyennek? Strébernek? Törtetőnek? Vagy a tanár kedvencének? - soroltam és megszaporáztam a lépteim, azzal a feltett szándékkal, hogy otthagyom a fiút, de nem engedte olyan könnyen lerázni magát.

- Félreértettél - mosolygott, amint felzárkózott mellém. - Úgy gondoltam, hogy olyan lány vagy, aki gondolkozik mielőtt beszél. Ez jó - magyarázta. Nem válaszoltam neki, ezért folytatta. - Figyelj, hétvégén lesz egy buli az egyik haveromnál. Csak páran a suliból összejövünk, semmi különös, de szeretném, ha te is eljönnél. Ha gondolod, meghívhatod a barátnődet is - ajánlotta fel Desiree-re célozva és türelmesen várt a válaszomra.

Nem igazán voltam még ilyesféle bulikban, de nem sok jót hallottam róluk. Ennek ellenére nem akartam élből visszautasítani Wesley-t. - Még átgondolom - közöltem vele végül és úgy tűnt, a fiú megelégedett a válaszommal.

Közben kiértünk az iskola elé és Wesley a parkolóban álló egyetlen jármű, egy fekete és arany díszítésű Harley Davidson felé indult. - Elvigyelek? - pillantott rám és felém nyújtotta a bukósisakot.

- Nem, köszönöm. Inkább sétálok - ráztam a fejem és bizonytalanul pillantottam a hatalmas motorra.

- Rendben - nevetett Wes és lábát átvetve az ülés felett, elhelyezkedett a Harley-n. - Akkor holnap találkozunk. Légy jó - intett, majd felbőgette a motort és pillanatok alatt eltűnt a parkolóból.

Dobtam egyet a vállamon lógó táskámon, majd elindultam az ellenkező irányba. Alig tettem meg pár lépést az eddig a túloldalon parkoló piros Range Rover - amit egész idáig észre sem vettem - mellém kanyarodott.

- Mit akarsz? - dünnyögtem kedvetlenül Austin-nak, amint letekerte az ablakot. Ahogy megpillantottam, rögtön eszembe jutott, hogy ha hazaérek, valószínűleg számíthatok egy alapos szidásra. Máris rosszabbul éreztem magam és szándékomban állt a mérgemet Austin-on kitölteni, aki minden baj okozója volt.

- Szállj be - nyitotta ki az anyósülés felőli ajtót és megpaskolta a bőrülést.

Vetettem rá egy szkeptikus pillantást, majd továbbindultam a járdán. - Semmi kedvem hozzád - szóltam még vissza és reméltem, hogy ha látja rajtam az ellenszenvet, feladja és szépen hazakocsikázik. Ehelyett néhány méter után újra mellém gördült és így haladtunk tovább. Én sétáltam, ő pedig lassan araszolt mellettem a kocsival. Végül nem bírtam tovább, szememet forgatva a kilincsért nyúltam és beültem mellé, mielőtt az egész utat mellettem vánszorogja végig.

- Szuper! Most boldog vagy? - vetettem oda neki, miközben becsaptam a kocsiajtót, amire csak egy szúrós pillantással reagált. Lissa után, valószínűleg a kocsija a legfontosabb számára. Vagy fordítva, nála nem lehet tudni.

- Nem igazán, de ha nélküled megyek haza, anya biztosan megkérdezte volna, hogy hol vagy - válaszolt egy undorítóan jókedvű vigyorral. - Pedig én szívesen hagytalak volna sétálni - szúrta még oda, majd beindította az autót.

Válaszul csak morogtam valamit, ami úgy hangzott, hogy "mert még mindig egy rohadt nagy seggfej vagy", de a felbőgetett motor elnyomta a hangom. Viszont a rám vetett széles vigyora miatt, volt egy olyan sejtésem, hogy még így is hallotta... amit egyáltalán nem bántam. - Esetleg ne üljek hátra? - kérdeztem és ügyeltem rá, hogy a hangomból kellőképpen kiérződjön a gúny.

- Maradhatsz, Lissának edzése van. Pom-pom lány - tájékoztatott, mintha észre sem vette volna a szarkazmust. Eltűnődtem azon, hogy bár még nem is ismerem, de minden tiltakozásom ellenére is többet tudok meg erről a bizonyos Lissáról, mint szeretnék.

- Csak hogy tudd, az sem érdekel, ha éppen Einstein relativitás elméletét pontosítja - osztottam meg Austinnal is a gondolataim, mire csak felröhögött és a fejét rázta, de szerencsére befogta és az út további részében békén hagyott.

Mikor begördültünk a felhajtóra és Austin leállította a kocsit, szó nélkül kipattantam és nélküle indultam be. Jobb mielőbb túlesni rajta és lehetőleg anélkül, hogy közben Austin tenyérbemászó vigyorát is el kellene viselnem.

- Szia, drágám - köszöntött Michele, amikor beléptem a nappaliba. - Milyen volt az első napod?

-Tűrhető - foglaltam össze egy mondatban, ami mosolygásra késztette. Megállt egy pillanatra a törölgetésben és az órára pillantott, nekem pedig a mozdulattól apróra zsugorodott a gyomrom. Tudtam, mi következik és a bejárati ajtó csapódását hallva arra is rájöttem, hogy nem fogom megúszni, hogy Austin jelenléte nélkül valljam be az elzárást. Valószínűleg élvezetes vigyorral fogja végignézni, ahogy Michele teljesen kiakad rám.

- Elég későn jöttetek. Történt valami? - Az aggodalmát látva csak még jobban bűntudatom lett. Féltem, hogy csalódni fog bennem és a döntésében, hogy rájön, nem engem kellett volna magához vennie. Lehajtottam a fejem és a cipőm orrával piszkálni kezdtem a szőnyeg szélét.

- Én...

- Csak megmutattam pár helyet Mad-nek, aztán összefutottam pár haverral és dumáltunk egy kicsit. Elszaladt az idő, ne haragudj - válaszolt helyettem Austin, majd odalépett Michelehez, adott egy engesztelő puszit az arcára és rám sem nézve eltűnt az emeleten.

Michele a fia után nézett, majd újra hozzám fordult. - Örülök, hogy jól kijöttök - mosolygott és ahogy elhaladt mellettem, finoman megsimította a hátamat.

Bénultan bólintottam, még mindig nem tudtam elhinni, hogy Austin miattam hazudott az édesanyjának, ráadásul magára vállalta az egészet. Elvégre ki nem állhat. Akkor meg miért tette?

Azt hittem, a kis idő alatt, amit itt töltöttem sikerült kiismernem, de most úgy éreztem, hogy sokkal több van benne, mint amit elsőre mutat. Talán félreismertem? Talán... Mindenesetre ezt az oldalát sokkal jobban kedveltem.

20 megjegyzés:

  1. Siess a kovetkezovel! Szerelmem ez a tortenet :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm Drága! Remélem, már olvastad az újabbat! :)

      Törlés
  2. Tul hamar. Tul hamar vege lett a resznek:((( siess a kovivel*.*♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Awww, ezek szerint tetszett? :) Köszönöm szépen! <3

      Törlés
  3. Imádom!!!!!!!Austin annyira cuki volt amikor kimentette Madet a bajból! ♥ ♥ nekem valamiért Wes nem szimpi :) na mégegyszer:Imádom!!!!♥ siess a kövivel,puszi ♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, én pedig téged imádlak! Mindenkinek a szíve joga, hogy ki a szimpatikus és ki nem, majd a jövőben kiderülnek még dolgok! :) <3

      Törlés
  4. Jaj nagyon fantasztikus lett.:) Mint mindig.:D <3 Gyorsan kövit.:*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen, aranyos vagy! :) Már olvashatod is! X

      Törlés
  5. Valami eszméletlenül tökéletes lett <3! Siess a kövivel <3!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jajj, nagyon szépen köszönöm! Puszi <3

      Törlés
  6. Nyugodj meg, nem bánjuk, hogy egy nappal korábban hoztad a részt! :D Ha már a résznél járunk... nagyon jó lett! :D Várom a következőt! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Akkor ennek örülök, drága! És köszönöm szépen! :) X

      Törlés
  7. Wáááááááááááááá!! :D Jó rész lett. :) És én is megerősítem, hogy nem baj, hogy korábban hoztad a részt! :D Miért van olyan érzésem, hogy Mad elmegy a buliba, és történni fog valami?! :D Mindegy, csak megérzés! :D Olyan jó lenne, ha Austin is ott lenne!! :D Na, mindegy, nem fárasztalak tovább! :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Georgina!
      Először is, gondoltam, hogy nem lesz belőle nagy probléma! :P A megérzéseddel kapcsolatban pedig nem árulnék el sok részletet, majd hamarosan meglátjuk, mi fog történni! Sosem fárasztasz! <3 X

      Törlés
  8. IMÁDOM! Wes annyira cukiii.....!!!! ^_^
    Austin a végére még normális lesz.... :) :P
    Jó, siess a kövivel! :D
    Brin:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Na, az első ember, akinek Wes szimpatikus! :D Austinról viszont még nem kiabálnék el semmit! Ki tudja mi lesz még... ;) Köszönöm szépen, drága! X

      Törlés
  9. imádom!!!!!!! hamar hozd a kövit! :D

    VálaszTörlés