2014. július 8., kedd

CHAPTER SEVEN

Hey darlings!
Olyan gyorsan eltelt ez az öt nap, hogy ha az egyik drága olvasóm nem figyelmeztet, elfelejtettem volna felrakni az új részt. De szerencsére nem így történt, itt vagyok és meghoztam a hetedik fejezetet, amiről el kell áruljam, az eddig közzétettek közül ez a kedvencem! Majd meglátjátok, miért! :D
Köszönöm szépen a visszajelzéseket, nem is tudjátok, milyen jó érzés! Drágák vagytok! Puszi és jó olvasást! :)

__________________________________________________

Óra után azzal az elhatározással fordultam hátra Austin-hoz, hogy rákérdezzek, mégis mi a jó franc baja van, de ahogy tekintetünk összetalálkozott, képtelen voltam megszólalni, még azt is elfelejtettem, mit akartam eredetileg mondani. Austin vetett rám egy gyors pillantást, majd felállt és minden további nélkül faképnél hagyott. Meg mertem volna esküdni, hogy a szeme dühöt, talán még megvetést is sugárzott felém, de nem sokáig gondolkozhattam ezen, mivel Wes egyik kezével a székem támlájára támaszkodott, másikat pedig a padomra fektette és derűs arca kúszott be a látóterembe. - Örülök, hogy úgy döntöttél, mégis eljössz.

Csak bólintottam, de nem szóltam semmit. Én már kezdtem kételkedni, hogy tényleg jó ötlet-e ez az egész buli-dolog, de nem akartam most visszamondani, miután megvédett Lissával szemben és miattam keveredett vitába Austinnal.

Mint eddig mindennap, a hazamenetel ugyanúgy történt... volna, de most Austinhoz csapódtak a haverjai is, így egész úton azt kellett hallgatnom, hogy  ki a suli legjobb csaja. Mikor Zach megkérdezte Austin-t, a fiú közölte, hogy szerinte Lissa egyik pom-pom lány barátnője, mire a többiek dőltek a nevetéstől, én viszont csak egy kimért pillantással jutalmaztam a válaszát. Egyáltalán nem kedveltem Lissát, de ezt még ő sem érdemelte meg.

- Nyugi már, csak vicceltem! - vigyorgott rám, de csak szememet forgatva az ablak felé fordultam. Nem kívántam részt venni a társalgásukban, ők azonban nem így gondolták.

- Na és te, Mad? - Alex megszólítására önkéntelenül is felkaptam a fejem. Először is az lepett meg, hogy egyáltalán tudja a nevem és az Austin által használt becenéven szólított, majd pedig az, hogy bele akart vonni a beszélgetésbe, amiről alig egy perce döntöttem el, hogy mindenképpen kimaradok belőle.

- Mi van velem? - kérdeztem vissza és kicsit oldalt fordultam, hogy a két ülés között rálássak a fiúra.

- Szerinted ki a leghelyesebb srác a suliban? - tette fel a kérdést szemtelenül vigyorogva és láttam, hogy a visszapillantóra tekintve, összenéz Austinnal, aki szokatlanul csendes volt. Sőt, mindannyian elhalkultak és a válaszomra vártak. Tudhattam volna, hogy valami ilyesmi lesz a vége, én bolond mégis belementem a játékba. De ha nekik szabad, akkor én is megszeghetem a szabályokat.

- Szerintem... - kicsit megálltam, mintha gondolkoznék, de csak a reakciójukra várva húztam az időt. - Szóval Wesley Gilbert elég helyes srác és kedves is, ismeritek? Ja, és képzeljétek, meghívott az egyik haverja bulijába, amit a hétvégén tartanak. Nektek nem szólt? - néztem körbe ártatlanul. - Nem? Ó, kár. Biztosan jó buli lesz.

Úgy mosolyogtam, mintha nem vettem volna észre a döbbent tekinteteiket és Austin kormányt szorító, elfehéredett ujjait. Ebből azt vettem le, hogy Austin nem mesélt a kis összezörrenésükről, aminek nagyrészt én voltam az okozója. Tisztában voltam vele, hogy elértem a célomat és sikerült felhúznom, de így legalább biztos lehettem benne, hogy az út további részében végre békén hagynak.

Így is lett, még akkor sem szólaltak meg, amikor Austin leparkolt a feljárón, én pedig kivágtam a kocsiajtót - amire általában van valami csípős megjegyzése - és elégedetten siettem be a házba. Üdvözlésként megpusziltam Michele-t, aztán felszaladtam a szobámba, lepakoltam a cuccom és a farmer helyett magamra kaptam egy melegítőt, aztán újra csatlakoztam új anyukámhoz. Igazából sosem hívtam volna anyának, akármennyire is hálás voltam, amiért magához vett. Nekem volt anyukám és őt nem pótolhatja senki más.

Elhaladtam a nappali ajtaja előtt, ahol a négy srác már régen a videó játékot nyúzta. Egyikük sem vett észre, kivéve Austin-t, ő komoran követett a tekintetével, amíg be nem léptem a konyhába. Kezdtem kissé kellemetlenül érezni magam, amiért ilyen csúnyán kijátszottam a lapjaimat vele szemben, de aztán csak emlékeztetnem kellett magam a ma reggel történtekre és máris elmúlt ez az érzés.

Ebéd után fogtam a tankönyveimet és kiültem a teraszon elhelyezett asztalhoz. Michele dolgozni ment, ezért az volt a célom, hogy amíg Austin és a haverjai a házban ökörködnek, addig én idekint nyugodtan megcsinálom a házit, de még szinte ki sem pakoltam, amikor - merő véletlenségből, hát persze - a négy srác fürdőnadrágban rohant ki az üvegajtón és a törölközőiket ledobálva a medence mellé, belevetették magukat a vízbe, ezzel vízcseppek záporát zúdítva az asztalra és rám. A könyveket még épp időben húztam félre.

- Haha, nagyon vicces, tényleg - szóltam oda cinikusan, majd átültem az asztal másik oldalára és nekikezdtem a feladott történelem esszének.

- Nem tudom, miről beszélsz - tárta szét a karját Austin, mire gúnyosan felhorkantam, de nem foglalkoztam velük tovább. Egészen addig, míg a hangos röhögést hallva, fel nem néztem és meg nem láttam valamit Austin kezében. Valamit, aminek egyáltalán nem kellett volna nála lennie. Valamit, ami az enyém volt.

Úgy ugrottam fel, mintha megégettek volna és a dühtől kipirulva rohantam oda a medence széléhez. - Azonnal add vissza a melltartómat, te szemét! - kiáltottam rá Austin-ra, akit látszólag meglepett a kirohanásom, de csak egy percig engedte ezt láttatni, majd magára öltötte azt a szarházi vigyorát és közelebb úszott hozzám.

- Erről beszélsz? - lóbálta meg a ruhadarabot, mire a többiek ismét röhögni kezdtek, nekem viszont sikítani támadt kedvem. - Nyugi már, Mad! Tessék, itt van, csak ne hisztizz - sóhajtott, majd felém nyújtotta a fehérneműt. Megfogtam a pántját, hogy kikapjam Austin kezéből, de ő gyorsabb volt, én pedig túl későn jöttem rá, hogy mit tervez. Másik kezével elkapta a  csuklómat és előrerántott, aminek következtében kibillentem az egyensúlyomból és a fiú feje felett, hatalmas csobbanással a medencében landoltam.

Váratlanul ért az esés, ezért arra sem volt időm, hogy elég levegőt vegyek. Köhögve bukkantam fel a felszínre, a tüdőmbe került víz miatt. - Te barom, nem tudok úszni! - Mindössze ennyit tudtam kinyögni. Hallottam Austin nevetését elakadni, éppen csak egy pillanatra, majd újra elmerültem.

Egy kar fonódott a derekam köré, majd egy másodperc múlva újra a felszínen voltam. Próbáltam elég levegőhöz jutni, miközben Austin erősen tartott, hogy ne süllyedjek el újra. Kihúzott a medence széléhez, én pedig olyan erővel kapaszkodtam a fiúba, mintha az életem múlna rajta. Bár így is volt, ha nem tart fent a víz felett, már régen megfulladtam volna, viszont jobban belegondolva, ha nem szórakozik a fehérneműmmel és nem rántott volna bele a medencébe, akkor ez az egész meg sem történik.

Minél hamarabb szabadulni akartam az engem körülfonó karok közül, főleg, miután tudatosult bennem, hogy vizes felsőtestem szorosan simul Austin félmeztelen mellkasához és lábaink is egymásba gabalyodtak. Hagytam, hogy kisegítsen a vízből, aztán ő is kimászott utánam és víztől csöpögve, bűnbánó arccal készült mondani valamit, de nem vártam meg, hogy mentegetőzni kezdjen. Végig sem gondoltam, hogy mit teszek, mikor a tenyerem nagyot csattant az arcán.

Láttam a tekintetében a döbbenet, még én is meghökkentem saját magamtól, de nem éreztem bűntudatot. Ezzel a tettével túl messzire ment. Visszahúztam a kezem és átfontam a mellem előtt, aztán hátráltam egy lépést. - Remélem, most boldog vagy - suttogtam, aztán hátat fordítottam és berohantam a házba.

16 megjegyzés:

  1. Hú, tènyleg nagyoonjó lett!Remèlem a következő is hasonló lesz!:)❤

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Barbi!
      Köszönöm szépen, és remélem, hogy nem csalódtál/fogsz csalódni a következő részben sem! :)

      Törlés
  2. Juj nagyon nagyon fantasztikus rész lett.:) Imádom. <3 Várom a kövit.:D

    VálaszTörlés
  3. Úristen ez nagyon jó lett,IMÁDOM!!! és téged is!! ♥ siess a kövivel,puszi!! :) ♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Niki! :)
      Köszönöm szépen, ez nagyon jól esik! X

      Törlés
  4. OMG nagyon jó lett!!! :D imádom <3 siess a kövivel!!! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm kedves Névtelen! (Vagy hogy szólítsalak? :D)
      Aranyos vagy! :)

      Törlés
  5. ezt a blogot csak most kezdtem követni ,de nagyon tetszik a blogod is meg ez a rész is, várom a következőt már nagyon :) <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen, örülök neki, hogy elnyerte a tetszésed!
      Remélem továbbra is az olvasóm maradsz és nem csalódsz majd! :)

      Törlés
  6. Istenem, Suzie, IMÁDLAK!
    Imádom a részeid, és a sztorit, meg Madet, de ezt már úgyis minden egyes résznél leírtam - eddig hatszor... xd
    FOLYTATÁS, FOLYTATÁS! xD
    Brin:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Brin!
      Nagyon köszönöm a kedves szavakat, hihetetlen jó érzés, hogy ennyire szereted a blogot! Maddy-t én is imádom, nem kérdés, kemény csajszi! :D
      A folytatás fent! ;) X

      Törlés
  7. Szia! Most talaltam a blogot es imadom😍😍❤ nagyon varom a következőt!!😉😂😂 ha jol számoltam ma telik le az 5 nap😉😃😃😃

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia, drága Kitti!
      Akkor engedd meg, hogy üdvözöljelek itt és köszönöm, hogy olvasod a blogot! Örülök, hogy tetszik!
      Ui.: Igen, jól számoltál, a tegnapi nap fel is került az újabb rész! :)

      Törlés