2014. július 16., szerda

CHAPTER NINE

Hola darlings!
Meglepett, hogy ilyen hamar hoztam az új részt? Úgy gondoltam, hogy megérdemlitek! Egyre közeledünk ahhoz a bizonyos buli részhez, ahol is majd kiderül, hogy mi fog történni Maddyvel, de előtte még egy kis vásárlásra visszük el a lányt! Köszönöm a kommenteket, díjakat, új feliratkozókat! Drágák vagytok! Jó olvasást! :)
_________________________________________________

Nem gondoltam volna, hogy Michele ilyen könnyedén elenged, sőt, még azt is felajánlotta, hogy bevisz a városba és közösen kiválasztjuk a ruhám. Azt pedig főleg nem hittem, hogy mielőtt elindultunk, Austin bevágódik a hátsó ülésre és közli, hogy ő is velünk jön.

Ezért most a próbafülkében álltam néhány ruha társaságában és egyáltalán nem akaródzott kimennem, tudva, hogy a fiú is ott ül. Még mindig mérges voltam rá a megjegyzése miatt és érthetetlennek tűnt, hogy ezután volt képe velünk jönni.

Végül - hogy ne várakoztassam őket tovább -, belebújtam az első ruhába, ami egy halvány rózsaszín, testhez simuló darab volt és borzalmasan állt rajtam. Sosem viseltem ilyen ruhákat, ezért szokatlan volt a számomra túlságosan is merész darab. Egy elégedetlen sóhajt hallattam, elhúztam a függönyt és kiléptem a fülke elé.

Michele anyáskodva elmosolyodott, amikor meglátott és még Austin figyelmét is sikerült felkeltenem, aki eddig az egyik eladólány bámulásával volt elfoglalva, aki a kelleténél jóval rövidebb szoknyát viselt. Érdeklődve rám kapta a fejét és végignézett rajtam, amitől kissé kényelmetlenül éreztem magam, főleg, amikor egy pillanatra összetalálkozott a tekintetünk. Inkább gyorsan elfordítottam a fejem.

- Azt hiszem, ez nem az igazi - közöltem, szavaimat Michele-hez intézve, ahogy a falakra szerelt tükrökben is szemügyre vettem magam. Ez a babarózsaszín egyébként sem az én világom.

Az összes ruhát felpróbáltam, végül az utolsó előtti bizonyult a befutónak. A sötétkék, majdhogynem fekete ruha a combom közepéig ért, a szoknyarésze fekete, csillogó tüllel volt fedve, a hátrésze pedig kivágott volt, szabadon hagyva egy kisebb részt a hátamból. Csinos, mégis visszafogott volt, első látásra beleszerettem és úgy tűnt, nem én vagyok az egyetlen, akinek elnyerte a tetszését. Amíg vissza nem mentem a fülkébe, végig magamon éreztem Austin tekintetét.

Negyed órával később már hazafelé tartottunk, ölemben a ruhát tartalmazó tasakkal és egy dobozzal, ami egy csodaszép cipőt rejtett. Én teljesen megfeledkeztem róla és meglepett, hogy Austin hívta fel erre Michele figyelmét. 

Michele megkért, hogy mindig tartsam magamnál a mobilom, ne igyak alkoholt és lehetőleg éjfél előtt érjek haza. Mivel ő vacsorázni megy egy régi ismerősével, ezért Austint kell majd felhívnom, hogy jöjjön értem, ugyanis a lelkemre kötötte, hogy nehogy egyedül induljak haza. Pazar.

Mikor arról kérdezett, hogy kivel leszek a bulin és megemlítettem Wesley nevét, Austin felmordult és motyogott valamit az orra alatt. Dühös pillantást vetettem rá a visszapillantóból, mire megforgatta a szemét és rám villantotta a szarházi vigyorát.

Miután hazaértünk, felmentem a szobámba, felhívtam Dess-t és megbeszéltük, hogy 7-re érte megyünk. A hangjában semmi lelkesedés nem volt, mégis örültem, hogy hajlandó velem jönni. Nem számít, ha végigmorogja is az estét, de legalább nem leszek egyedül.

A nap nagy része azzal telt, hogy megpróbáltam elkerülni Austint, nem akartam hallani a megjegyzéseit, amiket elvétve a fejemhez vágott a kocsiban is - kizárólag úgy, hogy Michele ne hallhassa. Ezért inkább a szobámban maradtam, olvastam és váltottam pár üzenetet Desiree-vel, amik öt percenként érkeztek és jóformán abból álltak, hogy utál engem, amiért arra kényszerítem, hogy kiöltözzön és elvegyüljön a menők között, akiket évek óta próbál elkerülni.

Nem sokkal öt óra után készülődni kezdtem. Lezuhanyoztam, talán kissé sokáig folyattam magamra a forró vizet, de még így sem tudtam ellazulni, túlságosan izgatott voltam. Mikor kiléptem a zuhany alól, betekertem magam egy törölközőbe, majd visszamentem a szobámba és magamra kaptam a fehérneműm. A biztonság kedvéért kulcsa zártam az ajtóm, nem szerettem volna, ha Michele véletlen rám nyit, Austinban pedig egész egyszerűen nem bíztam. Megszárítottam a hajam és úgy döntöttem, mást nem is csinálok vele, szerettem az eredeti állapotában hagyni, mikor kissé hullámosan fogta közre az arcomat.

Sosem sminkeltem magam, ezért ezzel most sem bajlódtam, csupán egy kis szempillaspirált és szájfényt használtam. Mikor ezekkel elkészültem, vigyázva vettem fel a ruhát és a szobám falára szerelt egész alakos tükör elé léptem. El kellett ismernem, olyan volt, mintha egy teljesen másik lány nézett volna velem farkasszemet, elsőre nehéz volt elhinnem, hogy ez valóban én vagyok, de kétségtelenül jól néztem ki. Egy pillanatra megfordult a fejemben, hogy vajon Austin mit fog szólni, ha meglát, de aztán gyorsan elhessegettem a kósza gondolatot. Mit számít, hogy mit gondol?

Végezetül belebújtam a cipőmbe, magamhoz vettem a táskát és egy vékony pamutkardigánt, ha netán hűvösebbre fordulna az idő, majd becsuktam magam mögött az ajtót és lesétáltam a földszintre. Cipőm kopogásából Austin már jóval azelőtt meghallotta, hogy jövök, minthogy beléptem volna a szobába. A nappalit és előszobát elválasztó ajtófélfának támaszkodott és karba tett kézzel figyelte, ahogy felé lépkedek.

Fogalmam sincs miért, de feszengtem a pillantása miatt, túlságosan... furán meredt rám. Mintha lenne rajtam valami szokatlan, nem mindennapi. Vagy kilátszana egy olyan testrészem, aminek nem lenne szabad. Ahogy ez végigfutott az agyamon, kezemmel önkéntelenül a ruhám aljához kaptam és megpróbáltam lejjebb húzni az anyagot, miközben minden lépéssel közelebb kerültem hozzá, végül megálltam mellette. Felvonta a szemöldökét és pofátlanul végignézett rajtam, de az arca nem mutatott semmi érzelmet.

- Indulhatunk?

Bólintottam, és inkább csendben maradtam, félő volt, hogyha megszólalok, valami nyomdafestéket nem tűrő csúszott volna ki a számon a leplezetlen bámulása miatt. A bunkó Austin visszatért, régi ismerősként üdvözölhettem. A reggeli és a levél gondolata távoli emlékként élt, mintha nem is ma reggel, csupán néhány órája történt volna, hogy bocsánatot kért. A kapcsolatunkat legjobban egy hullámvasúthoz tudtam volna viszonyítani. Most éppen egy nagyon mély kanyarban jártunk és úgy tűnt, elakadtunk, mielőtt továbbmehettünk volna egy kellemesebb szintre.

A kocsiban sem szóltunk egymáshoz, mindössze addig beszéltem, amíg közöltem vele Desiree és a buli helyszínének címét. Ezután úgy tettem, mintha a kinti házak sokkal érdekesebb látványt nyújtanának, de néhányszor rásandítottam, hogy ellenőrizzem, még mindig bámul-e. Egyszer sem nézett rám.

Valóságos megváltás volt, mikor megálltunk Dess háza előtt, megcsörgettem és néhány pillanattal később bevágódott a hátsó ülésre. Austinnak odavetett egy színtelen heló-t, amit a fiú hasonlóképpen viszonzott, engem valamivel szívélyesebben üdvözölt, egy lesújtó pillantással kiegészítve, én mégis jókedvűen köszöntem vissza. Így, hogy a lány is csatlakozott hozzánk, a kínos légkör egyértelműen oldódni látszott, habár most sem beszéltünk sokkal többet.

Már messziről lehetett hallani, hogy közeledünk az úti célunkhoz, mikor Austin leparkolt az út szélén a házból kiszűrődő villódzó fények és hangos zene miatt, eltéveszteni sem tudtuk volna a helyet. Néhány ember a kertben lézengett, csoportokba verődve nevettek, beszélgettek vagy éppen nem túl diszkrét módon ismerkedtek.

Összenéztünk Desiree-vel és egy pillanatra úgy éreztem, talán jobb lenne, ha mégis inkább hazamennénk. De aztán észrevettem Austin kárörvendő vigyorát, kilöktem a kocsiajtót és megvártam, hogy Dess is kikászálódjon. Kézen fogtam és minden további nélkül húzni kezdtem magam után, nem törődve azzal, hogy vonakodva próbálja kiszabadítani magát a túl erős szorításomból. Austinnak megint sikerült felhúznia, de nem adom meg neki azt az elégtételt, hogy ma este rosszul érezzem magam.

- Jó szórakozást! - kiabált utánunk, majd hallottam, hogy beindítja a motort és elhajt. Megkönnyebbülten lélegeztem fel, elengedtem Desiree csukóját és bűnbánóan néztem rá. Tudtam, hogy ezt nem fogja szó nélkül hagyni.

- Neked meg mi a franc bajod van, Maddy? - tört ki belőle, csípőre tett kézzel állt, teljesen úgy viselkedett, mint egy anya, aki éppen megszidja a kisgyerekét, mert az nem fogadott szót neki.

- Nem tudom - motyogtam és, ami a legmeghökkentőbb volt, hogy tényleg így éreztem. Fogalmam sem volt, hogy Austin viselkedése miért van rám ennyire hatással, de nem tetszett, hogy a hangulatváltozásaim ennyire függenek tőle.

22 megjegyzés:

  1. Uhhuuuu imadom imadom ❤❤❤❤❤❤❤❤

    VálaszTörlés
  2. Aj, mindiig olyannizgi résznél lesz végeee!:D De ez is nagyon jó, mint a többi!❤

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. De ez a jó benne nem? Legalább van miért várni a következő részt! :D
      Köszönöm szépen! :) X

      Törlés
  3. egyszeruen tokeletes

    VálaszTörlés
  4. Nagyon imádom.:) Egyszerűen tökéletes ahogy írsz.:* <3 Kövit.:D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága!
      Köszönöm szépen! Tényleg így gondolod? Ezt nagyon jó olvasni! <3

      Törlés
  5. Hát nem is tudom mit írjak ja de tudom:IMÁDOM!!!♥miért ilyenkor van vége??meghalok a kövi részig!siess a kövivel,puszi ♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm Drága, én meg téged! Öröm látni, hogy ennyire tetszik!
      Ui.: A következő fent! <3

      Törlés
  6. IMÁDOM. Semmi újat nem tudok mondani, csak hogy IMÁDOM. Semmi kifogás, semmi hiba, egyszerűen csak FANTASZTIKUS.
    Nagyon jól fogalmazol, a sztori érdekes, néha vicces, egyszer sem próbáltam elunni, nem lehet!
    NAGYON JÓ, gyorsan kövit! ;)
    Brin:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Brin!
      Lehet, hogy nem újdonság, amit írsz, nekem mégis sokat jelent, mert ez azt mutatja, hogy elolvastad a részt és igenis tetszett annyira, hogy rászánd az időt a kommentelésre!
      Köszönöm a dicséretet, ez volt a célom, hogy egy változatos és szerethető sztorit találjak ki és ezek szerint eddig sikerült!
      Puszi :)

      Törlés
  7. Ohh, ne már még 5 napot kell várni a következő ilyen kúl részre?
    IMÁDOM♥♥ Nagyon tetszik, ügyesen írsz :*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Látod, hogy már el is telt? Sőt, már tegnap óta olvashatod az új részt! Köszönöm szépen, aranyos vagy! <3

      Törlés
  8. Azt hiszem nem is kell mondanom hogy,imádtam pont mint az összes többi részt!:) Alig várom a következő részt:))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Valóban, de azért örülök, hogy mégis vetted a fáradtságot és leírtad ezt nekem itt is! Drága vagy! :)

      Törlés
  9. Georgina (ez az igazi nevem! :D)2014. július 17. 11:32

    o, istenem, és Austin elment! :D azt hittem, hogy lesz valami üsszetűzés vele és Wes-sel. :D na, mindegy, így is nagyon jó. ;) ♥ nem tudom, miért, de nekem eddig a kedvenc karakterem Desiree. :D de, tényleg nem tudom miért. neked, gondolom Austin. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ezek szerint sikerült meglepni téged! :D És ki tudja még, hogy mi lesz a továbbiakban? (Persze, ha már elolvastad a következő részt, akkor ez a mondatom nem aktuális :D)
      Dess belevaló csajszi, aki mindent megtesz a barátaiért, még verekszik is. ;) Btw., örülök, hogy van kedvenc szereplőd, ez azt jelenti, hogy tetszik a blog annyira, hogy válassz közülük :)
      Ui.: Én az összes szereplőmet imádom valamiért, de Austin - valós személyként - természetesen kicsit jobban, mint a többieket. :)

      Törlés
  10. fantasztikus lett!!! imádom :) siess a kövivel!!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen! A következő már fent :)

      Törlés
  11. Nagyonnanaonnagyonnagyonnagyon jól írsz eddig az összes részt IMÁDTAM! Hamar rakd ki a kövit <3 =D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága kis happy hippy!
      Köszönöm szépen, hasonlóképpen érzek veled kapcsolatban! :)

      Törlés