2014. november 9., vasárnap

CHAPTER TWENTY-THREE


Alex-en látszott, hogy most nem ura a helyzetnek, értetlenül nézett rám, de végül mégsem szólt semmit, csak beindította az autót és elindultunk. Örültem, hogy nem kérdezősködött, ugyanis még én sem tudtam egészen pontosan, hogy mit is akarok csinálni.

Még akkor sem, amikor lefékezett egy nagy, családi kertes ház előtt és biccentett, hogy megérkeztünk. Már majdnem kiszálltam, amikor eszembe jutott még valami. - Megvársz? Pár perc és jövök - fordultam vissza egy pillanatra, mire Alex bólintott és még tanácstalanabb képet vágott.

Mielőtt becsuktam magam mögött a kocsiajtót még hallottam, valami olyasmit motyog, hogy "Én megpróbáltam, haver". Arcomra kiült egy széles mosoly, bár ő ezt nem láthatta, mivel háttal voltam neki és már a ház felé tartottam. Tétován nyúltam a csengő gombja felé és reménykedtem, hogy Wes nyissa ki az ajtót és ne valamelyik családtagja. Egy megkönnyebbült sóhaj szaladt ki belőlem, amikor feltűnt a fiú alakja. bár így sem lesz könnyű és kevésbé kínos.

- Maddy? Mit keresel itt? És honnan tudtad, hogy hol lakom? - kérdezte meglepetten, de mire kimondta, tekintete a hátam mögé tévedt, pontosan oda, ahol Alex parkolt. - Mi folyik itt? Constancio hozott ide?

- Én kértem meg - kezdtem a magyarázatba. Már most gyűlöltem magam azért, amit tenni készülök, hiszen minden bizonnyal elveszítem Wesley barátságát. De ha nem mondom el, akkor Austin-t veszítem el. Melyikőjük éri meg jobban? Ördögi kör. - Nézd Wes, én nagyon kedvellek téged. Kedves vagy, vicces és nagyon élvezem a társaságod. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem érzek irántad semmit, mert igenis érzek. - Iszonyúan hadartam és idegesen figyeltem a fiút, akinek az arca ijesztően kifejezéstelen volt. - Minden lány örülne, ha olyan barátja lenne, mint te, de...

- De te nem - fejezte be helyettem a mondatot. - Sejtettem, hogy eljön ez a nap, de nem gondoltam, hogy ilyen hamar - mosolyodott el keserűen és nekidőlt az ajtófélfának. - Mindig van egy de, ez az eset sem kivétel. Lehet, hogy kedvelsz engem, de nem vagyok Mahone, sosem fogsz úgy érezni irántam, mint iránta, fogtam. - Lemondó mozdulattal rántotta meg  a vállát.

 - Szüksége van rám - suttogtam. - Sajnálom, Wes.

- Ne sajnáld - csóválta a fejét. - Azt hiszem, ezzel már akkor tisztában voltam, amikor megkértelek, hogy legyél a barátnőm. Talán nekem is szükségem volt rád, de közel sem annyira, mint neki.

Fájtak a szavai, még akkor is, ha tudtam, hogy egyáltalán nem azért mondja, mert bántani akar, de olyan érzést keltett bennem, mintha neki nem lenne olyan fontos, hogy vele vagyok-e vagy sem. - Mit gondolsz, maradhatunk barátok? - tettem fel óvatosan a kérdést, tartva a reakciójától.

- Barátok - ismételte meg lassan, majd ellökte magát a faltól és közelebb lépett. - Ez is jobb, mint a semmi, nem igaz? - mosolyodott el, majd körém fonta a karjait, lehajtotta a fejét és megpuszilta a fejem búbját. - Barátok - suttogta a fülembe.

Megkönnyebbülten engedtem ki az eddig bent tartott levegőmet és lazítva a feszült testtartásomon, viszonoztam Wes ölelését. - Köszönöm, hogy megérted - mormoltam és fejemet a mellkasának döntöttem. Pár pillanatig így álltunk, aztán Wesley elengedett, én pedig hátraléptem, ezzel megszakítva a testi kontaktust.

- Akkor, azt hiszem, majd látjuk egymást a suliban - biccentett Wesley egy kis mosollyal, ami egyszerre volt megértő és csalódott. Ez volt a végszavam. Bólintottam, intettem egy aprót, majd megfordultam és visszaindultam a kocsihoz.

Alex úgy tett, mintha elmerült volna a telefonja tanulmányozásában, de biztos voltam benne, hogy ő is végigkövette az események alakulását. Mikor visszahuppantam az utasülésbe, a zsebébe csúsztatta a készüléket és kérdőn pillantott fel rám. - Most hová?

- Haza.

~***~

Megköszöntem Alexnak a fuvart, majd besiettem a házba. Az ajtót a lehető leghalkabban csuktam be magam után, nem akartam, hogy Austin megint bezárkózzon a szobájába, mint mindig, ha én is a házban tartózkodtam. Most kellett vele beszélnem, amíg Michele nem volt itthon.

Őrültség, amire készülök, hisz egész végig arról győzködtem magam, hogy ami történt, az nem történhet meg még egyszer. De Austin nem Dominic, ezt nem szabad elfelejtenem. Míg ő kezdettől fogva egyenlő ellenfélként tekintett rám, addig Dom elcsavarta a fejem, hagyta, hogy belé szeressek és, mikor veszélyeztetve érezte magát, egyszerűen eldobott.

Beléptem a nappaliba, ahol Austin valami öldöklős- háborús videó játékot nyúzott. Az arca megrándult a jöttömre, tudta, hogy én is a szobában vagyok, de nem törődött vele, egy pillantást sem vetett rám. Én azonban eltökélt voltam, így lassan a képernyő elé sétáltam és pontosan a fiúval szemben álltam meg, ezzel elérve, hogy rám nézzen.

- Van valami gond? - szólalt meg végül kényszeredetten, mikor látta, hogy nem vagyok hajlandó megmozdulni.

Nem válaszoltam, csak meredtem rá, mire grimaszolva ledobta a joystick-ot, majd felállt, mellém sétált és kikapcsolta a konzolt. Így, hogy ilyen közel volt, már egyáltalán nem éreztem magam olyan magabiztosnak, mikor még Alex kocsijában ültem, néztem őt a kosárpályán és eldöntöttem, hogy ezt fogom tenni.

- Csókolj meg - néztem fel rá. Össze kellett szednem minden bátorságom, hogy kibökjem ezt a két szót, ami olyan sok problémát okozott már a múlt alkalommal is és megváltoztatott mindent.

- Mi? - Egy pillanatra elképedt, de aztán cinikusan elnevette magát. - Mi az, megint részeg vagy? Gilbert leitatott vagy mi? Milyen hülye játék ez megint?

- Ez nem játék, komolyan mondom, Austin. Vagy megcsókolsz most, vagy soha többet ne is lássalak. - Az adrenalin száguldott az ereimben, gondolkodni és képtelen voltam, valószínűleg ezért mondtam és tettem olyan dolgokat, amit azelőtt sosem mertem volna. Megragadtam Austin pólóját és közelebb rántottam, így már csak pár centi távolság maradt az arcunk között. - Na, mi lesz?

Austin úgy nézett rám, mintha megőrültem volna, de én mereven, kitartóan viszonoztam a pillantását. Viszont, amikor egy perc múltával sem tett semmit, még csak nem is mozdult, kezdtem elbizonytalanodni. Végig úgy gondoltam, hogy azért van így kibukva, mert összejöttem Wesley-vel, de most belegondoltam, hogy mi van, ha csak egyszerűen rossz időszaka van? Ha nem is miattam ilyen, én pedig csak kiröhögtetem magam. Már éppen hátrébb húzódtam volna, mikor utánam nyúlt és átkarolta a derekam.

- Mi van Gilberttel? - morogta, zöld szempárja várakozóan tekintett rám, éreztem, ahogy karja megfeszül körülöttem.

- Megmondtam neki, hogy csak a barátja akarok lenni - feleltem és kezemet Austin vállára csúsztattam.

- És én? Velem mi van? - kérdezősködött tovább. - Nekem is csak a barátom akarsz lenni?

- Éppen egy perce kértelek, hogy csókolj meg. Szerinted csak barátként tekintek rád? - forgattam meg a szemem.

- A francba is, még szép, hogy nem! - vigyorodott el, magához rántott és száját az enyémre nyomta. A múltkori finom, érzéki csók helyett most követelőző volt, de egyáltalán nem bántam... Akkor még.

18 megjegyzés:

  1. ÁÁÁÁ!!Úristen!!Imádom!!tuti látta valaki öket!!siess a kövivel!!puszi
    Niki <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Niki!
      Köszönöm szépen, nagyon örülök, hogy tetszik! Hogy mi lesz most? Kiderül! :)

      Törlés
  2. Neeeeeeeeeee máris vége a résznek????!!!!! OmyGod!!!!! Imádtam!!!!!! Nagyonnagyonagyon!!!! Loveaustin 💙 Ajánlom,hogy siess,mert különben felkutatlak és addig nézlek idióta vigyorral az arcomon, amíg meg nem írod! :D
    Puszi: happy hippie 💛

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága hippie!
      Köszönöm szépen, imádom olvasni a hozzászólásaid/tokat! Igyekszem, annyira, hogy ma hozom a következőt! :) xx

      Törlés
  3. Huha
    amikor jo lenne minden akkor is van benne egy csavar
    ugyes!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Muszáj, hogy érdekes maradhasson! :) Köszönöm X

      Törlés
  4. Nagyonjooooooo!!!!!! Siesss kövivel<3

    VálaszTörlés
  5. Fantasztikus lett.Siess a következővel :-) :-)

    VálaszTörlés
  6. Nagyon jó lett ,imádom NAGYON :) kövit de hamar mert nem bírom ki a blog olvasása nélkül :*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én meg téged! Nagyon szépen köszönöm, jól esnek a biztató kommentek! :)

      Törlés
  7. Szia! Ma olvastam el az egész blogot, és csak annyit tudok mondani hogy fantasztikus!! Ugyhogy nagyon siess a kövivel, mert tűkön ülök már! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Nagyon szépen köszönöm, ez tényleg sokat jelent! Igyekszem, ahogy tudok! :)

      Törlés
  8. Ahhw, de édesek. :) Fantasztikus rész lett, már alig várom a kövit, siess vele légyszí' :)
    Puszi, Dzseni :*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága!
      Köszönöm szépen, szerintem is nagyon aranyosak! Sietek a következővel! :)

      Törlés