2014. szeptember 7., vasárnap

CHAPTER EIGHTEEN

Sziasztok!
Kicsit késtem... ne haragudjatok. De remélem a rész kárpótolni fog titeket, én nagyon élveztem írni! Ne felejtsetek el véleményt hagyni, hogy tudjam, mit gondoltok! Jó olvasást! :) x
_________________________________________________

Tényleg úgy történt, ahogy Austin mondta. Mikor reggel kinyitottam a szemem, már nem volt mellettem, ami egyfelől megkönnyebbüléssel töltött el, viszont tudtam, hogy most már tartani fogja magát az előző éjszaka megígértekhez.

Mivel tegnap már sem kedvem, sem erőm nem volt zuhanyozni, ezért most birtokba vettem a fürdőt és egy kiadós zuhannyal frissítettem fel magam. Miközben folyattam magamra a vizet, azon gondolkoztam, hogy most mi lesz a következő lépés. Mit mondjak Austinnak? Hogyan viselkedjek vele? Vagy éppen, hogy ő hogyan fog velem viselkedni.

A zuhanyt követően rájöttem, hogy nem hoztam másik ruhát - hiszen csak egy rövid kirándulásra számítottam -, ezért miután megtörölköztem, magamra kaptam a tegnap is viselt sortomat és a fürdőruha felsőt, majd felmentem a fedélzetre.

Észre sem vettem, hogy időközben már elindultunk, csak most, hogy a menetszél az arcomba csapott és megláttam Austint, ahogy kormányoz. Azt hittem nem vette észre, hogy feljöttem, de felnézett, egyenesen a szemembe. Egy ideig bámultuk egymást, végül ő volt az, aki megszakította a szemkontaktust. Ez egy kicsit jobb kedvre derített, élveztem, hogy talán ennyire hatással vagyok rá, de aztán elég volt csak megszólalnia, hogy ez az érzés eltűnjön.

- Vedd fel a pólódat! - kiabált oda, rám sem nézve.

- Miért venném fel? - feleseltem vissza, amitől kicsit úgy éreztem magam, mint egy kislány, de nem érdekelt. Nem Austin lesz az, aki megmondja, hogy mit tehetek meg és mit nem. - Én tökéletesen jól érzem magam így. Egyébként is meleg van és nem akarok megsülni - tettem még rá egy lapáttal és kényelmesen végignyúltam a padlón. A fa kissé kényelmetlen volt, de kellemesen melegítette a bőrömet.

Austin felé fordítottam a fejem, aki erre elkapta a tekintetét és a vízre bámult. - Bánom is én mit csinálsz. Csak ne legyél útban - mordult rám végül, mire válaszul egy kis mosolyt villantottam felé.

- Remek, ugyanis nem terveztem, hogy a közeledbe megyek.

~***~

Míg haza nem értünk egy szót sem váltottunk egymással. Idegesített a hallgatás, többször is Austin felé fordultam, hogy mondjak valamit, de olyan eltökélten nézett ki a szélvédőn az utat figyelve, hogy minden alkalommal meggondoltam magam. Nem akartam megadni neki az elégtételt, hogy én töröm meg a ránk telepedett csendet.

- Legalább megköszönhetnéd! - szólt utánam, amikor kiszálltam a kocsiból és elindultam befelé. - Akár hiszed, akár nem, de sok munkám volt benne!

- Nem kértem, hogy szervezd ezt meg nekem! - vágtam vissza, habár jól tudtam, hogy igazságtalanság, amit mondok. Valóban nem vártam tőle ezt, de a történtektől eltekintve nagyon is jól éreztem magam és tetszett, hiszen még senki nem tett értem ilyesmit. - De köszönöm, ez volt eddig a legszebb születésnapi ajándékom - tettem hozzá anélkül, hogy akár egy pillantást is vetettem volna a fiúra.

Mihelyst csapódott mögöttünk a bejárati ajtó, Michele jelent meg és széles mosollyal fogadott minket. A tőlem telhető legőszintébben próbáltam viszonozni a gesztust, miközben szorosan megölelt és azt kérdezgette, hogy milyen volt az este és tetszett-e a meglepetés.

- Igen, egyáltalán nem számítottam ilyesmire - válaszoltam és a nő válla fölött jelentőségteljesen Austinra pillantottam, aki csak elfintorodott, majd hátat fordított és eltűnt az emeleten. Megértette a célzást.

Nem sokkal utána én is követtem, de előtte még megkérdeztem Michele-t, hogy áthívhatom-e Desiree-t. Muszáj volt valakivel beszélnem a történtekről és nem hittem, hogy arra Michele lenne a megfelelő személy. Mivel azonnal belement, miután magamra csuktam a szobaajtót, ledobtam magam az ágyra, felhívtam Dess-t és megbeszéltem vele, hogy fél órán belül itt lesz nálunk.

Nem egészen húsz perc múlva meg is érkezett és mielőtt összeszedhettem volna magam, hogy lemenjek elé, már útba igazíttatta magát nevelő anyukámmal és bent is volt a szobámban. Befészkelte magát az ágyamba, a támlának vetette a hátát és olyan tekintetet vetett rám, mintha egy tanulmányozásra váró tárgy lennék.

- Na, elmondod, hogy mi volt, vagy a semmiért jöttem el?

Mintha egyedül csak ez a követelőző kérdés kellett volna hozzá, ömleni kezdtek belőlem a szavak és a legapróbb részletekig elmeséltem az előző este eseményeit. Miközben megosztottam Desiree-vel a történteket, újra átéltem a csókot, majd az utána következő vitát, aminek végül én vetettem véget, amikor közöltem Austinnal, hogy nem érzek iránta semmit.

- Mondj már valamit, megőrjít ez a csend! - bukott ki belőlem, miután percekig vártam Dess válaszára, majd megragadtam egy párnát és az arcomra szorítottam. A lány még mindig idegesítően néma volt, ezért ki kellett lesnem a puha anyag mögül, hogy meggyőződjek róla, nem hagyott-e egyszerűen itt, megunva a lelkizésemet.

- Hülyeség volt megcsókolnod.

- Igen, ezt én is tudom - motyogtam, de felemelte az ujját, mire elhallgattam.

- De neki is több eszének kellett volna lennie. Már önmagában az is elég baj, hogy úgy mászott rád, hogy ott van neki az az üresfejű barátnője - folytatta a kioktatásomat.

- Nem mászott rám, éppen csak...

- Maddy! Azt mondtad, ha nem állítod meg, leszedi rólad a pólódat! Akkor ezt minek neveznéd? Öltöztetőset akart játszani? Ébredj már fel! Nem te kellesz neki, éppen csak nem volt kéznél Lissa, ezért próbálkozott be nálad... láthatólag sikerrel - prüszkölt megvetően. - Túlságosan naiv vagy, Mad!

- Mert úgy gondoltam, hogy valakinek én is lehetek fontos? - Meg sem próbáltam leplezni, hogy mennyire megbántott ezzel a mondatával. - Igazad van, naiv vagyok. Felejtsük el, egyébként is, ez többször nem fog előfordulni - hárítottam el a további magyarázkodást.

- Erre nem mernék megesküdni. Csak rá kell nézni Austinra, messziről látszik, hogy túlteng benne a tesztoszteron és... - Elhallgatott és szemöldökét összevonva bámult rám, miközben hangosan nevettem. - Rendben, most meg mi olyan vicces?

- Én csak.. nem... fogalmam sincs. - Hosszan beszívtam a levegőt, majd ugyanilyen tempóban kifújtam és ezt még párszor megismételtem, így végül sikerült megnyugodnom és már nem vihogtam, mint egy idióta.

- Örülök, hogy humorosnak találsz - húzta fel az orrát, de szája sarkában ott bujkált egy kis mosoly. - Lehetetlenség megérteni téged, reménytelen vagy - rázta a fejét és mondandóját megtoldotta egy lemondó sóhajjal. - Még jó, hogy én itt vagyok, hogy helyre rázzalak!

Hozzávágtam a párnát és kiöltöttem rá a nyelvemet. - Mi lenne velem nélküled? - viccelődtem. Máris jobban éreztem magam, tudva, hogy nem számít, mit fogok tenni, vagy milyen rossz döntést hozok, Dess akkor is itt lesz, hogy megvigasztaljon... vagy éppen úgy istenigazából leteremtsen. - Na, akarsz csajos dolgokról dumálni? Közben kifesthetnénk egymás körmét vagy...

- Ne merészeld Madelaine Carmichael!

20 megjegyzés:

  1. oh hahahah :'DDDD alig várom a következő részt. komolyan izgulok mi lesz ezekkel O.o
    síeljé te nő ♥x

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jócskán elkéstem a résszel és a válasszal is, de most, hogy már folytatom, remélem, hogy tetszeni fog! :D <3 x

      Törlés
  2. Imádom!!alig várom a kövit!!siess nagyon! <3

    VálaszTörlés
  3. Úúúúúúú!!!!! Nagyonnagyonnagyonnagyonnagyon tetszett! Imádtam ! Mikor lesz a kövi? <3 :D

    VálaszTörlés
  4. Fantasztikus lett.Siess a következővel:-) :-)

    VálaszTörlés
  5. Úristen! Csak ma találtam rá a blogodra, de egyszerűen fantasztikus, imádom. :) Alig egy óra alatt elolvastam az eddigi részeket és már most alig várom a következő részt. Hozd amint tudod.^.^
    Puszi, Dzseni

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Dzseni!
      Köszönöm szépen, nagyon-nagyon jól esett a kommentedet olvasni és örülök, hogy ennyire tetszik! :) x

      Törlés
  6. köviiit gyorsabban :(

    VálaszTörlés
  7. Mikor lesz máár a kövii ?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sajnálom a késést, az újabb részek reményeim szerint már időben fognak érkezni! :) x

      Törlés