2014. augusztus 31., vasárnap

SECOND SUPPLEMENT

Sziasztok!
Nos, túl vagyok egy fárasztó - és igen, időt rabló - évnyitón és meghoztam a második kiegészítő részt. Szerintem nem is lett olyan rövid és fontos dolgok történnek benne, szóval élvezni fogjátok! Viszont, mivel holnaptól kezdődik az iskola, így úgy gondolom az lesz jó, ha hetente egy részt fogok közzétenni, azt pedig ti döntitek el, hogy melyik napon legyen!
Ehhez a fejezethez pedig jó olvasást! :)
_________________________________________________

Egy pillanat alatt, mindössze egy mondat segítségével sikerült tönkre vágnom az este további részét. Miután azt hazudtam Austinnak, hogy nem éreztem semmit, amikor megcsókolt és láttam, hogy ezt hallva milyen arcot vág, utáltam magam. Többet nem szólt hozzám, csak felállt, lement a kabinba és ott hagyott egyedül a fedélzeten.

Természetesen hazudtam neki. Nagyon is jól esett az a csók, de nem szabadott volna megtörténnie. Folytatása meg pláne nem lehet, az katasztrófa lenne. Legszívesebben most azonnal lementem volna hozzá, szerettem volna valahogy megmagyarázni neki, de még nem voltam rá kész, hogy bárkinek is beszéljek arról, hogy mi történt Dominic és köztem és, hogy ez mekkora törést okozott bennem.

Álmomban sem gondoltam volna, hogy a ma este így fog véget érni. Nem csak az lepett meg - vagy sokkal inkább ledöbbentem tőle -, hogy Austin ilyen lépésre szánta el magát. Őszintén szólva az okát sem értettem. Eddig egyáltalán nem érdeklődött irántam, sőt, ott tett keresztbe, ahol csak tudott. Persze nekem sem lenne jogom bírálni, hisz én is ugyanezt tettem, de muszáj volt. Csak így tudtam távol tartanom magam tőle... ha tudtam, hogy ki nem állhat.

Hát, nem vártam szülinapi ajándékot, de ha már kaptam, egyáltalán nem ilyenre számítottam.

Nem igazán tudtam, hogy ezek után mit is csinálhatnék, ezért csak üldögéltem a padlón és néztem az eget, közben pedig azon gondolkoztam, hogy itt aludjak-e a fedélzeten, vagy lemenjek és a kabin padlóján töltsem az éjszakát. Végül győzött az álmosság és az a fölött érzett félelmem, hogy ha itt alszom, véletlenül belegurulok a vízbe, ezért összeszedtem a vacsora maradékát és lesétáltam a lépcsőn.

Austin nekem háttal, szétterülve feküdt az ágyon, így nem volt más lehetőségem, mint hogy kivegyek egy takarót a szekrényből és nekiálljak megágyazni magamnak a padlón. Próbáltam a lehető leghalkabban tevékenykedni, de Austin mégis felébredt - vagy talán nem is aludt még -, mivel mozgolódni kezdett és úgy fordult, hogy lásson.

- Mi a fenét csinálsz? - mordult rám, tekintete a kezemben szorongatott takaróra vándorolt, amit éppen leteríteni készültem, majd újra rám. Úgy tűnt, most teljesen mindegy, mit csinálok, minden megmozdulásommal csak felbosszantom.

- Mégis minek látszik? - kérdeztem vissza halkan és elkaptam arcáról a pillantásom. Olyan mérgesen bámult. Megbántottan. Elárulva. - Aludni készülök - közöltem vele, miközben a puha anyagot gyűrögettem a kezeim között.

Nem válaszolt, helyette hosszan kifújta a levegőt, majd feltápászkodott és mellém lépett, így már muszáj volt felnéznem rá. Kikapta a kezemből a takarót és az ágyra hajította. - Tényleg ilyen seggfejnek nézel? - vont kérdőre, mire értetlenkedve pillantottam rá. - Gondolod, hogy megszervezem neked ezt és aztán hagylak a földön aludni? Nyomás az ágyba! Gyerünk! - Tenyerét a derekamra tette és addig tolt, amíg el nem értem a matracot.

Eltekintettem attól, hogy ez a mondata mennyire kétértelműen hangzott és bemásztam az ágyba. - És te hol fogsz aludni? - tudakoltam tőle, mivel nem akartam, hogy miattam ő kerüljön kényelmetlen helyzetbe. Legalábbis még egyszer, ugyanis ez már megtörtént pár órával ezelőtt.

- Pontosan itt - mutatott le a lába elé és elmarta mellőlem a plédet, amit alig egy perce dobott az ágyra.

- Nem aludhatsz a földön! - tiltakoztam azonnal, mire felvonta a szemöldökét.

- És miért nem? Mintha te is pont ugyanezt tervezted volna az előbb. Nyugi, megleszek, miattam aztán nem kell aggódnod - morogta és mintha egy kis ingerültség is vegyült volna a hangjába.

- Aludj velem! - bukott ki a számon, majd rögtön el is vörösödtem, ahogy Austin tekintete találkozott az enyémmel. - Mármint... úgy értem... Elég nagy az ágy, elférünk rajta ketten is - magyarázkodtam akadozva.

- Nem kell szívességeket tenned, mert bűntudatod van. - A helyzet kísértetiesen emlékeztetett a néhány nappal ezelőttire, csak akkor én voltam az, aki ezt Austin fejéhez vágtam, most pedig ő használta ki az ezzel járó előnyét.

- Nem azért - ráztam a fejem, kétségbeesetten próbáltam neki megmagyarázni, hogy egyáltalán nem úgy gondoltam. - Én szeretném. Elvégre születésnapom van és...

Nem tudtam befejezni, mert Austin fogta magát és bebújt mellém az ágyba. Ösztönösen arrébb akartam húzódni, hogy helyet adjak neki, de karját átvetette a derekamon és jóformán a mellkasához préselt, olyan erővel szorított magához. Egy pillanatra behunytam a szemem és visszafojtottam a lélegzetem a váratlan mozdulattól, de jó volt az érintése. Akármennyire is bűnösnek éreztem magam miatta.

- Utálom, hogy ezt csinálod velem - motyogta a fülembe, mellkasa ütemesen emelkedett és süllyedt, minden alkalommal, amikor a hátamhoz ért, kicsit megrándultam. - De ma este hagynod kell, hogy átöleljelek. Aztán soha többet nem érek hozzád és minden ugyanolyan lesz, mint előtte. - Éppen ettől tartottam. Nem akartam, hogy úgy viselkedjünk egymással, mintha az lenne a legfőbb szórakozásunk, hogy keresztbe teszünk a másiknak. Ennek ellenére mégis az egyetlen lehetségest választ adtam:

- Rendben. - Ezzel egy időben pedig az arcomhoz emeltem a kezem és letöröltem a kibuggyanó könnycseppemet.

Fogalmam sincs, mi történt közöttünk, de valami megváltozott. Kétségkívül a jó irányba, ami egyúttal viszont  a leghelytelenebb dolog is. Egyre csak azt kérdezgettem magamtól, hogy miért kell mindig a rossz személybe beleszeretnem? Mert kár lenne tagadnom, hisz ugyanezt éreztem Dom-mal kapcsolatban is.... És mi lett belőle?

Jobb, ha távol tartom magamtól Austin, mielőtt örökre elveszítem.

20 megjegyzés:

  1. Miért???alig várom hogy összejöjjenek!!mi történt ezzel a Dom gyerekkel??választ akarok!! :D amúgy meg IMÁDOM!! ♥♥♥♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Niki!

      Mindent a maga idejében. Meg fogjátok tudni, hogy mi történt Maddy és Dominic között és azt is, hogy mi fog (ha fog) Austin-nal! <3

      Törlés
  2. Nagyon jó lett:) Imádom:* Kövit:D <3

    VálaszTörlés
  3. Annnnnnnnyira,de annnnnyira jó lett!!! Alig várom a kövit <3 Szombatonként jó lenne,ha hoznál részeket. Persze csak akkor,ha neked is jó :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm drága! Igazából én is a pénteket vagy szombatot tartom ideálisnak, majd meglátom még, hogy melyik nap érek rá jobban! :)

      Törlés
  4. Jezus isten.:OO Hetfonkent legyenek uj reszek,hogy minel hamarabb megkapjuk az ujjat,azaz holnap ♥♥♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hétfőn semmiképpen sem lesz, csak hétvége felé, mert akkor van annyi időm, hogy átolvassam, kijavítsam és közzé tegyem. :)

      Törlés
  5. istenem, annyira jó, és annyira sírnom kell..

    VálaszTörlés
  6. hűűűű de haaaaaa :'O most komolyan ott vagyok h nem tudom mi lesz. és nagyon érdekel. szóval drága, kérlek hozd a kövit minél előbb ♥x

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága! Gondoltam, hogy felkelti az érdeklődéseteket ez a befejezés és érdekelni fog, hogy tovább. Igyekszem minél hamarabb hozni, hogy ti is megtudhassátok! <3

      Törlés
  7. Fantasztikus lett.siess a következővel :-) :-)

    VálaszTörlés
  8. Szia! :) Most kezdtem el olvasni a blogod és nagggggyon tetszik. :DDD Siess a kövivel! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Virág!
      Köszönöm szépen, nagyon jó érzés ezt olvasni és örülök, hogy tetszik, remélem a továbbiakban sem fog változni a véleményed!
      Ölel, georgiarose

      Törlés