2014. augusztus 3., vasárnap

CHAPTER THIRTEEN

Hello sweeties!
Egy kisebb sokk után - ugyanis nem találtam a részt és a szívinfarktus megkörnyékezett -, itt is lennék az újabb fejezettel. Az előző után, itt egy - azt hiszem - nem várt fordulat, de remélem, azért tetszeni fog! Köszönöm szépen a kommenteket, feliratkozásokat, cseréket és mindent! Drágák vagytok! Jó olvasást! :)
__________________________________________________

- Szó sem lehet róla! - tiltakoztam a kelleténél kicsit erőteljesebben, amiért a könyvtárosnő feddő pillantást vetett rám, ezért lehalkítottam a hangom. - Elment az eszed? - Jézusom, nem is értem, egyáltalán, hogy gondolhat ilyet!

Szerda volt, vagyis két nap telt el azóta, hogy Lissa és én összeszólalkoztunk... ha lehet így nevezni, mivel nekem lehetőségem sem volt a visszavágásra. Valamint négy nap a buli óta, ami egyet jelentetett azzal, hogy Desiree ennyi ideje tüntetett ki a hallgatásával. Eltűrte a társaságom, még azt is, hogy be nem állt a szám, amikor a közelemben volt, de néhány elmotyogott szónál és fújtatásnál többet nem kommunikált velem, ami kezdett kicsit nyomasztóvá válni, tekintve, hogy ő volt az egyetlen barátom.

A többiek mind furán, ellenségesen és még ki tudja milyen különböző módon néztek rám, főként Wesley és Austin miatt. Apropó Austin...

Álmomban sem képzeltem volna, hogy lesz még olyan nap, amikor a fiú meg tud döbbenteni a baromságaival, most mégis itt voltunk a suli könyvtárának kellős közepén és szinte tátott szájjal hallgattam.

Alig egy fél órája jöttem be, részben, hogy az irodalom házihoz megkeressek egy könyvet, részben, hogy egy kis nyugalmat találjak Dess vérfagyasztó pillantásai, Wes reménykedő arca - valahányszor csak felé pillantottam -, és Austin szarházi vigyora elől. Ezidáig egész jól elkerültem őket, de most utóbbi megtalált, ahogy az egyik sarokban ültem, egy halom könyv társaságában és a leglehetetlenebb ötlettel állt elő, amire nem számítottam.

Valójában ő volt az utolsó ember, akitől ilyen kérdést vártam volna.

- Nem fogok veled randizni! Normális vagy? - Elhűlve meredtem rá, hogy ilyen egyáltalán megfordult a fejében.

- Miért? - kérdezett vissza, idétlen vigyort villantva rám és kérdezés nélkül lehuppant mellém, arrébb tolta a könyveket és kényelembe helyezte magát. Lerítt róla, mennyire élvezi, hogy megint kiboríthat, csak úgy áradt belőle a jókedv, ahogy a szörnyülködő arcomat vizsgálta. Én legalább is nagyon remélem, hogy valami hasonló érzelmet sikerült kicsikarnom magamból, ami kellőképpen elijeszti.

- Erre több okot is tudok mondani. Először is, ott van Lissa, a barátnőd - emeltem fel az ujjaim, hogy számolhassak, mire égnek emelte a tekintetét és motyogott valamit, ami nem tűnt túl kedves gesztusnak, sem Lissára, sem pedig rám nézve, ezért újra próbálkoztam. - Austin, ha nem tűnt volna fel, a viszonyunk még barátinak sem nevethető, inkább olyan "épphogy túléljük egymás társaságát". Idegesítő vagy és nagyképű. Állandóan keresztbe teszel nekem. Nem értem, egyáltalán hogy juthatott ilyesmi az eszedbe! - néztem rá megütközve, még mindig nem tudtam teljesen túltenni magam a kezdeti sokkon, amit a kérdése - vagy sokkal inkább kijelentése - okozott.

Válasz helyett csak megvonta a vállát, kezébe vette az egyik könyvet és lapozgatni kezdte, mintha annyira érdekelné. Mintha bármit is tudna az 1700-as évek irodalmáról, Goethe-ről... vagy rólam. Erről van szó.

Kikaptam a kezéből a könyvet, mire felmordult, de ajkain már újra ott volt a megszokott vigyora. Egy pillanatra elidőztem szájának tökéletes ívén, az ajkain, amik olyan puhának tűntek, de mielőtt túlságosan elszaladt volna velem a képzeletem, tiltakozóan megráztam a fejem és kényszerítettem magam, hogy a szája helyett, a szavaira figyeljek, amik már közel sem voltak olyan csábítóak.

- Csak egy randit kértem, mi olyan nagy szám ezen? - tárta szét a kezét, mintha tényleg egy kis semmiségről beszélgetnénk.

- Nekem igenis nagy szám! - vágtam vissza kicsit sértetten és hangosan, amit a könyvtárosnő egy újabb mérges pillantással díjazott. - Ha elmegyek valakivel randizni, általában érzelmileg kötődök az illetőhöz. Vagy legalább kedvelem - magyaráztam, ismételten lehalkítva a hangom. - Ami rólad természetesen nem mondható el - szúrtam oda a végére, remélve, hogy így sikerül leszerelnem, de úgy látszik nem vette magára, amit egyértelműen sértésként szántam és számított rá, hogy nem adom magam ilyen könnyedén.

- Rendben, kössünk alkut - javasolta, mire gyanakodva felvontam a szemöldököm, de nem szóltam közbe. Tagadhatatlan, kíváncsi lettem, hogy mit talált ki. - Eljössz velem egy randira és ha nem érzed jól magad soha többet nem kérek tőled ilyesmit és békén hagylak. Nincs több beszólás, sem heccelés, sőt, még azt is elnézem, hogy ilyen nyíltan sértéseket vágsz a fejemhez. - Ha! Tehát mégis érezte, hogy az előbbi szándékos volt! - Elfogadod? - tette fel a kérdést, amivel egy pillanatra sikerült összezavarnia.

- Mi lesz Lissával? Nem fog kiborulni? - emlékeztettem Austin-t egy igen fontos tényezőre: a barátnőjére. Aki nagyon, de nagyon dühös lesz, ha ez kiderül. Márpedig az ilyenek mindig kiderülnek és nem akartam, hogy a hajam Lissa manikűrözött karmai között végezze, miközben a lány visítva tépkedi le a fejemről. Még a gondolatba is beleborzongtam.

- Nem, mivel nem fogja megtudni. Ma elutaznak a szüleivel és csak pénteken jön haza - közölte Austin, de nem látszott túl lelkesnek.

Hümmögtem egyet, így próbálva palástolni a meglepettségem, hogy ennyire nem érdekli, mi van azzal a lánnyal, akit elvileg szeret, majd csendbe burkolózva lapozgatni kezdtem az első kezem ügyébe kerülő könyvet. Úgy tettem mintha olvasnék, de valójában Austin szavain rágódtam. Elképzelhetetlennek tartottam, hogy köztünk bármi is lehetne, mégis csábított a gondolat, hogy elmenjek vele és megpróbáljam. Csak hogy lássam, hogyan viselkedne, ha csak ketten lennénk, egy teljesen más légkörben és környezetben.

- Szóval akkor szólhatok be, amikor csak akarok és te nem fogsz visszavágni? - böktem ki nagy sokára, éppen, amikor már nyitotta volna a száját, hogy valami választ követeljen.

- Te komolyan ennyit szűrtél le az egészből? - hördült fel tetetett sértettséggel, de a tekintetéből tagadhatatlanul jókedv sugárzott. - Igen, akár ezt is eltűröm - erősítette meg aztán egy lemondó sóhajjal, amikor szigorú pillantással illettem.

- Rendben, elmegyek veled - szaladt ki a számon, mielőtt meggondolhattam volna magam.

- Tényleg? - Austin kicsit meglepettnek tűnt, mintha nem hitte volna el, amit az imént mondtam, igaz, még számomra is szokatlan volt, hogy képes voltam belemenni ebbe.

- Csak azért, hogy leszállj rólam - jelentettem ki.

- Miután végeztünk, nem ezt fogod mondani. - Válaszként egy elégedett és túlontúl magabiztos mosolyt eresztett meg. - El sem akarsz majd engedni magad mellől.

- Ezt erősen kétlem - motyogtam és, habár rendíthetetlennek akartam tűnni, de kaján vigyora kicsit elbizonytalanított.

- Úgy gondolod? - Nem is kellett ránéznem, tudtam, hogy gúnyosan figyel, nem hitte el az erőtlen próbálkozásom.

Erre már nem mondtam semmit, csak bólintottam, aztán mégis eszembe jutott valami. - De - emeltem fel a kezem, hogy leszögezhessek valamit, mielőtt túlságosan belelendül a dologba. - Ez nem randi, akármit is tervezel - tettem hozzá, ugyanis fogalmam sem volt, mit akar csinálni.

Ezt hallva szélesen elvigyorodott, viszont nem szólt semmit. Állásba tornázta magát, lenézett rám, majd hátrált pár lépést, de a szemét nem vette le rólam. Zöld íriszei pimaszul csillogtak, amiből semmi jóra nem következtettem.

- Ó, dehogyisnem! Ez pontosan egy randi lesz! - válaszolt végül, éppen olyan hangerővel, hogy a körülöttünk ülők tökéletesen hallhassák.

Meglepett, döbbent és hitetlenkedő tekinteteket láttam kettősünkre szegeződni, néhányan azonnal összedugták a fejüket és sugdolózni kezdtek, kérdés sem volt, hogy Austin előbbi mondatát próbálják értelmezni, hisz tudatában voltak, hogy ott van neki Lissa, most viszont mégis egy másik lányt próbál megfűzni, hogy randizzon vele. De úgy tűnt, ez őt kicsit sem izgatja.

- Nem, egyáltalán nem az! - sziszegtem, de a fiú csak rendületlenül mosolygott. - Austin, hagyd ezt abba! - szóltam rá erélyesebben, mire a könyvtárosnő tenyerével a pultra csapott és most már igazán mérgesnek nézett ki.

Austin mutatóujját a szája elé emelte és úgy tett, mintha azzal próbálkozna, hogy elhallgattasson. Most már vérvörös voltam a dühtől és a szégyentől egyaránt. - Nevezd aminek akarod, a végeredmény ugyanaz. - Megadta a kegyelemdöfést, most már elégedetten távozhatott, amit meg is tett.

Én pedig ott maradtam és kénytelen voltam beismerni, hogy megint ő jött ki győztesen a mi közös kis csatánkból.

23 megjegyzés:

  1. Nagyon szupi lett.:) <3 Fantasztikus :D Kövit.:* <3

    VálaszTörlés
  2. Imádom!vajon Austin már beleszeretett??kíváncsi vagyok,nagyon várom a kövit,puszi :) ♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Niki!
      Köszönöm, aranyos vagy! Austin érzelmeiről még nem tudni, de minden ki fog derülni idővel! :)

      Törlés
  3. kanfasztikus :DDD de én vártam mikor kérdezi meg a csaj a MIÉRT-jét :'D az nekem kimaradt. már pedig - pláne az ő esetükben - igen csak fontos info.

    na mind1 :333 hozzad a kövit :33 ♥x

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Wow, kanfasztikus? Hát, rendben :D
      Hát, szerette volna megtudni Maddy, de Austin nem akart semmit elmondani. De nem gond, ki fog derülni! :) <3

      Törlés
  4. Imádlak! ;)
    És ez... Tényleg, hogy jött ez? xD
    Na, kíváncsiii vagyook :3
    Brin♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága!
      Ez csak úgy kipattant az Austin - és egyúttal az én fejemből! :D
      Helyes, legyél csak kíváncsi, meg fogod tudni, mi lesz! :) X

      Törlés
  5. imadom imado imadom♥ ahogy irsz,kesobb biztosan iro no leszel♥ kovii reszt estere+

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen!
      Hát, nem tudom, szerintem nem írok olyan jól, de azért köszönöm, jól esik, hogy így gondolod! :)

      Törlés
  6. nagyon jó!:) milyen sűrűn jönnek részek?

    VálaszTörlés
  7. Hát ez egyszerűen...fantasztikus lett!!! Imádom <3 Kövit!!! :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen Drága, bárki is vagy! <3 X

      Törlés
  8. húú ,most nagyon kíváncsi lettem ,tök jó lett ez a rész :)

    VálaszTörlés
  9. Imádom!!! Siess a kövivel!
    Puszi <3

    VálaszTörlés
  10. Fantasztikus .Nagyon tetszik.Én is írok eg blogot ha gondolod nézz be
    justin-austin.iwk.hu jah és siess a következővel:-) :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen! És be fogok nézni a tiédbe is! :)

      Törlés
  11. georgina (ez az igazi nevem! :D)2014. augusztus 14. 2:49

    jajj.. nem csak teged kornyekezett meg a szivinfarktus.. :D a resz hihetetlenul jo lett. <3 a kep pedig Austinrol nagyon ilett ide! :D a kedvencem az volt, amikor Austin azt kerdezte, hogy csak egy randit kertem, mi olyan nagy szam ezen? :D nagyon jol fogalamztad meg!

    VálaszTörlés