2014. augusztus 23., szombat

CHAPTER SIXTEEN

Sziasztok, Csajok!
Szóval, itt lenne a következő rész, a RANDI (még mindig csupa nagybetűvel) folytatása. Remélem elnyeri a tetszéseteket, nekem nagyon közel áll a szívemhez, főleg a vége miatt... de majd meglátjátok! Köszönöm szépen a biztató, inspiráló és kedves szavakat, nagyon jól esnek. Még annyit szeretnék, hogy ezen kívül még két részt szeretnék iskola kezdés előtt publikálni, ez remélhetőleg összejön és a történet valószínűleg szeptember végére be fog fejeződni. Ez még messze van, de gondoltam tudatom veletek. :)
Most már nincs más hátra, mint előre... Jó olvasást!
_________________________________________________

Nem tartott túl hosszú ideig, amíg egymás szemébe bámultunk, nekem mégis úgy tűnt, mintha végtelen percek óta állnánk egymással szemben, míg végül Austin meg nem törte a csendet.

- Mielőtt megcsináltam volna azt az öngyilkos akciót - Erre felhorkantam, de nem szóltam közbe, kíváncsi voltam, mit akar mondani. - mintha hallottam volna valamit, de nem értettem tisztán - félrebillentette a fejét és angyali mosolyt villantott rám.

- Azt akarod bemesélni, hogy fél méterre álltam tőled, az arcodba ordítottam és te nem hallottad? - húztam fel a szemöldököm hitetlenkedve. Ha lett volna elég helyem, csípőre teszem a kezem a kellő hatás elérése érdekében, de Austin olyan közel állt hozzám, hogy ez a mozdulat most azzal fenyegetett volna, hogy jól gyomorszájon vágom. De talán meg is érdemelte volna.

- Tudom-tudom, de az adrenalin miatt... - kezdett volna magyarázkodni, de aztán az arckifejezésem nevetésre ösztönözte. - Akkor, ha jól értettem, ez tényleg egy randi - könyörült meg rajtam.

- Igen, az. Most örülsz? - adtam meg magam, hátha hamarabb szabadulok.

- Fogjuk rá, bár inkább éhes vagyok - vonta meg a vállát, aztán hunyorítva nézett le rám. - Te nem? Gyerünk, együnk valamit.

- Nem hiszem, hogy ezek után még bárhová is szeretnék veled menni - morogtam és oldalra léptem, hogy visszanyerjem a személyes teremet. Így, hogy végre nagyobb volt köztünk a távolság, sikerült kellőképpen mérgesnek tűnnöm, mert nem vonta el a figyelmemet. - Majdnem kinyírtad magad! Azt hittem van egy kis eszed, de most már biztos vagyok benne, hogy nem vagy normális!

- Aggódtál értem? Ez aranyos - vigyorodott el, mire megforgattam a szemem és faképnél hagytam, bár nem igazán tudtam, hová mehetnék a hajó fedélzetén kívül.

Nem is kellett sokáig várnom, Austin két lépéssel beért, időközben felkapta a pólóját a padlóról és most a kezében lóbálta. A nap nagyjából már megszárította, de a haja még mindig nedves volt, a vízcseppek meg-megcsillantak a tincsei között és nem tudtam megállni, hogy ne bámuljam meg, de csak egy másodperc erejéig, aztán elfordítottam a fejem és kényszerítettem magam, hogy előre nézzek.

- Haza kellene már mennünk, nem? - kérdeztem, csak, hogy mondjak valamit és megpróbáltam semleges arckifejezést magamra erőltetni.

- Haza? - Austin úgy nézett rám, mintha most szabadultam volna egy diliházból, miután feltettem - ezt a számomra nagyon is egyértelmű - kérdést.

- Igen nagyokos. Tudod, az a hely, ahová iskola után mész, ahol ebédelsz és alszol. Nagy ház, sok szobával...

- Tudom, hogy mit jelent, de kösz, hogy elmagyaráztad - hallgattatott el és egy grimasszal jelezte, hogy nem díjazta a beszólásomat. Nem tudom, miért viselkedtem ilyen undokul, de egyszerűen nem tudtam kontrollálni magam. - Ma nem megyünk haza - világosított fel.

- Nem megyünk haza? - Most rajtam volt a sor, hogy meglepődjek, leessen az állam és valahol a földet súrolja.

- Pontosan ezt mondtam, de megismételhetem lassabban, ha szeretnéd. - Remek, most már ő is seggfejeskedik, de persze gondolhattam volna, hogy nem fog csak úgy átsiklani az előbbi viselkedésem felett.

- Na jó, hagyjuk abba ezt a hülye vitát és inkább magyarázd el, hogy mit találtál ki már megint - sóhajtottam fel megadóan, majd karba fontam a kezem és szembefordultam vele. - Hallgatlak - biccentettem.

- Anya elárulta, hogy két nap múlva lesz a születésnapod és gondoltam, megleplek ezzel - mutatott körbe. - Azt terveztem, hogy itt fogunk vacsorázni, ami most már esedékes - célzott a mögöttünk lemenő napra és az egyre sötétedő égboltra. - Aztán nem tom', csinálunk valamit, amit szeretnél - rántott vállat és ujjaival felborzolta haját a tarkóján. Próbáltam továbbra is ráfigyelni és nem arra gondolni, mennyire tetszett ez az apró mozdulat.

- De mégis...

- Itt alszunk a hajón, lent van egy alvókabin, zuhanyzó és ágy is, holnap reggel pedig hazaindulunk - előzte meg a kérdésemet, valószínűleg egyértelmű volt, hogy ezt akarom tudni. - És nyugi, anya megengedte, hogy lógjunk egy napot a suliból - tette hozzá, szája felfelé görbült, mintha szórakoztatná a gondolat, hogy engem igenis érdekel az iskola.

- Öhm, hát jó - motyogtam bizonytalanul.

Még mindig meghökkentett a tény, hogy ez az egész azért volt, mert Austin meg akart lepni a szülinapom miatt. Jólesett a gesztus, habár én minden évben minél inkább el akartam felejteni ezt a napot, túlságosan sok kellemetlen emléket tudtam hozzákapcsolni. Mindig eszembe juttatta, hogy Dominic milyen könnyedén behálózott, aztán eldobott, amikor veszélyeztetve érezte magát. Én pedig feltételek nélkül hittem neki, aminek az lett az eredménye, hogy csalódtam.

Most mégis tetszett, hogy ilyen ajándékot kapok. Még akkor is, ha ezt Austin szervezte meg, az a személy, akit nem igazán kedvelek... Jobban mondva, az utóbbi időben már jó párszor emlékeztetnem kellett magam erre. Most olyan más volt, könnyű volt elfelejtenem, hogy nem kellene kedvelnem.

- Oké! - A beleegyezésemet hallva megint elvigyorodott. - Oké, várj itt! - mutatta a helyet a kezével és egy pillanat alatt eltűnt a kabinhoz vezető ajtó mögött, időt sem hagyva, hogy elsüssem a "Mégis hová mehetnék innen, amikor még mindig nem tudok úszni?" kérdésemet.

Nem kellett rá sokat várnom, néhány másodperccel később már fel is bukkant, kezében egy tálcával, amin jó néhány hamburger, csirkeszárny és gyümölcs sorakozott. - Van még lent egy üveg pezsgő behűtve, kihoznád azt is? - biccentett fejével a lejárat felé.

Ahogy Austin mondta, tényleg volt egy pici szoba, egy még kisebb ággyal, zuhanyzó és még egy konyha is helyet kapott, bár két ember már elég szűkösen fért volna el benne. Egy kis időt szántam rá, hogy körülnézzek, aztán felkaptam az asztalról a vödröt, amiben a hűtött pezsgő pihent és csatlakoztam Austinhoz, aki már kényelmesen elhelyezkedett a fedélzeten.

Időközben már teljesen besötétedett, csak a csillagok és hold, valamint a hajó lámpái adtak némi fényt. Miközben ettük - a nem túlságosan egészséges és vacsorához való - menüt, elmélázva kibámultam a vízre. Gyönyörű volt, ahogy az égbolt fényei visszatükröződtek, mintha mi is a felhők között hajókáztunk volna.

- Szokatlanul csendes vagy - térített vissza Austin a gondolataimból. - Ne érts félre, nagyon élvezem, de őszintén? Kicsit meg is ijeszt. Ugye nem kaptál sokkot vagy ilyesmi? - Megpróbálta elpoénkodni a dolgot, de láttam rajta, hogy kicsit feszült, azt viszont nem értettem, hogy miért.

-Haha, milyen vicces - grimaszoltam rá, mire végre elvigyorodott. Nem is értem, miért ilyen fontos ez... - Egyáltalán nem, csak... olyan csodálatos - céloztam a vízről visszaverődő fényekre.

- Nem ez az egyetlen dolog. - Csak egy elmormolt mondat volt, talán nem is nekem szánta, de mégis felkeltette az érdeklődésem. Austin is észrevette, hogy meghallottam, mert megpróbálta elterelni a szót. - És van még valami, amit szeretnél születésnapodra? Bármi kívánság?

Úgy tettem, mint aki elgondolkozik, szándékosan eltúloztam a dolgot. Mutató ujjamat a számhoz érintettem és látványosan körbenéztem, mintha keresnék valamit, mire Austin szem forgatva közelebb csúszott hozzám és vállával meglökte az enyémet.

Pillanatok alatt hatalmas lökdösődés alakult ki közöttünk. Megpróbáltam lefogni Austint, hogy ne bökdöshessen, de jóval erősebb volt, könnyedén elbírt velem. Még fel sem eszméltem, máris a hajó padlóján feküdtem, Austin pedig felettem támaszkodott. Kezével leszorította a csuklómat, így ha akartam, sem tudtam volna kiszabadítani magam. De eszem ágában sem volt. Talán a három pohár pezsgő miatt, amit magamba erőszakoltam a vacsora közben, hogy csökkentsem a feszélyezettségem. Ez sikerült is, olyannyira, hogy teljesen feloldódtak a gátlásaim.

- Lenne valami - közöltem halkan, mire Austin tekintete rám villant. Még a félhomályban is láttam, hogy az arca ugyanúgy kipirult az erőlködéstől, mint ahogy a sajátomat éreztem.

- Igen? - billentette félre a fejét mosolyogva és kicsit közelebb hajolt. Éreztem a pezsgőtől édes leheletét, valószínűleg ő is többet ivott annál, ami után még tiszta fejjel tudott volna gondolkozni. - És mi az?

- Csókolj meg. - Austin mosolya az arcára fagyott és hitetlenkedve bámult rám, de én csak kuncogva megrántottam a vállam - már amennyire képes voltam a mozgásra.

Vártam, hogy eleget tesz a kérésemnek, hiszen erre számítottam, ehelyett elengedte a kezem. - Túl sok pezsgőt ittál. Nem tudod...

Elkaptam a pólóját és lehúztam magamhoz, így az arcunk között csak pár centiméter távolság volt. - Pontosan tudom, hogy mit beszélek - vágtam a szavába és próbáltam komolynak mutatni magam, de nem segített rajtam, hogy Austin még mindig hitetlenkedéssel vegyes döbbentettel nézett vissza rám, így újra elnevettem magam. - Na, megcsókolsz vagy sem?

20 megjegyzés:

  1. Ezt nem hiszem el?! Igy kell ezt abba hagyni?! Hat komolyam:( sirni fogok :( ... Mar sirok is :( ❤

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága J. Red!
      Igazán ne haragudj! És főleg ne sírj, mert tudod, hogy úgyis hamarosan jön a folytatás! :) X

      Törlés
  2. Te jó isten!!csókolja meg!!áhh!!!imádom ♥ nagyon gyorsan kövit!! ♥♥♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága!
      Majd meglátjuk, hogy lesz-e csók, avagy sem, de addig is lehet agyalni, hogy mi fog történni! Köszönöm szépen! :)

      Törlés
  3. na ez már hosszú :DD DE BASSZUUUSSSS ÍÍGY BEFEJEZNI??? DAMN GURL :OOOOO hozd a kövit de gyorsan :3 ♥x

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága!
      Örülök, hogy megfelelő hosszúságú lett a rész! :D Ehhez legalább értek... egész jók a függővégeim! :D Ma érkezik! <3

      Törlés
  4. Jesszus így befejezni??? Imádom egyszerűen fantasztikus részt lett.:D <3 Kövit gyorsan :) <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Catherine!
      Hát, igen, ez most így sikerült, kell egy kis izgalom a következő részre is. Köszönöm szépen, aranyos vagy! :) x

      Törlés
  5. Már megint meg akarsz ölni!? :D Fantasztikus volt!!! Nagyon gyorsan hozd a kövit!!! <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága!
      Eszemben sincs, nem is értem, hogy feltételezhetsz ilyesmit! :D Köszönöm szépen, nagyon örülök, hogy tetszett! :) x

      Törlés
  6. Neeeem, te engem ki akarsz készíteni. ITT ABBAHAGYNI?!
    Csajszi, esküszöm, a falba verem a fejem! Most várjak akárhány napot, h megtudjam, megcsókolja-e vagy sem?!
    Hrrr..... xD
    Am nagyon jó, mikor lesz a köviii?! Már várom :D
    Brin♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Brin!
      Nem, meg sem fordult ilyesmi a fejemben! Csak gondoltam, hagyok egy kis izgalmat a következő részre is!
      Nem is kell olyan sokat várnod, hisz ma már hozom is a következő részt!
      Köszönöm szépen, örülök, hogy tetszett és ma érkezik a következő! :) <3

      Törlés
  7. georgina (ez az igazi nevem! :D)2014. augusztus 24. 2:38

    jajjjjjjjjjjj, istenkém. :D kellemes befejezése volt a résznek, mondanom sem kell. ha nem csókolja meg Austin Maddyt nem tudom mit csinálok... az a kép nagyon aranyos. :D tetszik. amúgy nagyon szépen fogalmazol, a fejezet pedig nagyon jó lett. várom a kövit. ^-^

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága georgina!
      Örülök, hogy ezt mondod, bevallom kicsit izgultam, hogy sikerült-e jól megírnom a részt, de ezek szerint nem is lett olyan rossz! :)
      Köszönöm, nagyon aranyos vagy! <3 x

      Törlés
  8. Tenyleg itt hagytad abba ? Mint egy rossz reklam
    De annyira imadom !!!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága!
      Igen itt, de remélem, azért a rész nem lett rossz! :D Köszönöm! <3

      Törlés
  9. uuuu , ezt nee ,ez durva igy befelyezesnek , mikor lesz kövi ?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Valóban, kicsit felcsigázott titeket, de legalább várjátok a következőt, nem igaz? Ma hozom a következő fejezetet! :)

      Törlés
  10. Köszönöm! Annyira igyekeztem, hogy ma érkezik! :)

    VálaszTörlés
  11. Szia :) lesz még folytatása ? annyira imádom :)!:3

    VálaszTörlés