2014. augusztus 13., szerda

CHAPTER FOURTEEN

Szép estét!
Számításaim szerint még elfogadható időpontban érkeztem a résszel - legalábbis magamhoz képest biztosan. Végre elkezdődik, amit már vártatok: a RANDI, csupa nagybetűvel. Körülbelül négy részen keresztül lesz leírva, hogy mi történik itt, tehát lesznek bonyodalmak is és érdekes pillanatok bőven! Remélem tetszeni fog, köszönöm az új feliratkozókat és köszönöm azoknak, akik mindig szánnak időt a kommentelésre! 
Jó olvasást! :) x
__________________________________________________

Már legalább negyed órája voltunk úton, de kezdtem úgy érezni magam, hogy sosem érünk a célunkhoz. Persze fogalmam sem volt, hová megyünk, csak következtetni tudtam abból, hogy Austin megkért, olyan ruhát vegyek fel, amit nem bánok, ha esetleg vizes lesz és vigyek magammal fürdőruhát. Tehát valami tengerpartos, vagy legalábbis vizes programra számítottam, amitől ugyan kicsit tartottam, ugyanis még mindig feszélyezett, hogy nem tudtam úszni.

- Mit is mondtál, hová megyünk? - kérdeztem Austin-t, miközben kifelé bámultam a kocsi ablakán, mintha nem is izgatna annyira a válasz. Az igazság viszont az volt, hogy már legalább ötödszörre kíséreltem meg kiszedni belőle, mindeddig sikertelenül.

- Nem mondtam - felelte, és bár nem néztem rá, de a hangjából kihallottam, hogy vigyorog. - Addig jó, amíg nem sejtesz semmit, így élvezetesebb lesz a meglepetés. - Kihúzta magát, láthatólag büszke volt, amiért még mindig sikerült titokban tartania az úti célt.

- Ne szállj el magadtól, azért van néhány tippem. - Megpróbáltam letörni a jókedvét, de nem jött össze, valószínűleg úgy gondolta, semmiképpen nem tudom kitalálni, hová visz. - Tengerparti étterem? Rögtönzött szörflecke? Medencés buli? - soroltam, habár az utolsó nem tűnt valószínűnek, az előbbiek pedig túl romantikusak voltak, hogy ilyesmi egyáltalán megfordulhasson a fejében. Ha valamit mondanom kellett volna, Austinból legfeljebb egy hamburgerezést nézek ki a sarki büfében, de ezt a felvetést inkább megtartottam magamnak, még számomra is túl bántónak tűnt.

- Ne is próbálkozz - rázta a fejét és szemtelenül mosolygott, közben tekintetét le sem vette az útról. - A közelében sem jársz - szúrta még oda, mire felmordultam és kifejezve a nemtetszésem, karba fontam a kezem és konokul összeszorítottam a számat, ami csak még jobban felderítette.


Végül nem kellett újra feltennem a kérdést, mert kisvártatva Austin lassítani kezdett, majd leállította az autót, közvetlenül egy part menti büfé parkolójában, kinyitotta a kocsiajtót és kiugrott a felforrósodott betonra.

- Itt is lennénk - vigyorgott be rám a kocsiablakon keresztül, mire értetlenkedéssel vegyes kíváncsisággal néztem körbe. A büfén - ami most zárva volt -, néhány kisebb hajón és a fürdőzőkön kívül semmit nem láttam, ami magába foglalhatta volna az "itt is lennénk" tartalmát.

- Lehoztál a partra? - tudakoltam némi szarkazmussal a hangomban, miközben követtem a fiút és én is kiszálltam a kocsiból. - Ez nagyon rendes tőled meg minden, de ha elfelejtetted volna, nem tudok úszni és az alatt a pár nap alatt, még nem sikerült közelebbi barátságot kötnöm a vízzel. - Igyekeztem finoman utalni rá, ha azt tervezte, hogy bemegyünk a vízbe, akkor nagyon elszámította magát.

- Ne már, Mad! Olyan ünneprontó tudsz lenni - fintorodott el. - Persze, hogy nem strandolni hoztalak el, de ha itt ácsorogsz és megpróbálsz minden lehetséges módon belém kötni, akkor az eredeti program is ugrik. Na, gyere már! - utasított, azzal megragadta a kezem, mielőtt önszántamból mozdulhattam volna és elkezdett maga után húzni.

Már a nyelvem hegyén volt az "Akkor mégis hová viszel?" kérdés, de ahogy ujjai az enyémek köré fonódtak és határozottan tartotta a kezem, egy pillanat erejéig bennem rekedtek a szavak, a levegővel együtt. Teljesen másmilyennek képzeltem az érintését. Valamiért durvának és kellemetlennek, de a bőre meglepően puha volt és az én jéghideg ujjaimon szinte égető érzést keltett. Fura volt, de egyáltalán nem zavaró és meg sem fordult a fejemben, hogy elrántsam a kezem vagy tiltakozzak a fogása ellen.

Austin lépései jóval nagyobbak voltak, mint az enyémek, ezért meg kellett gyorsítanom a lépteimet, hogy ne maradjak le mögötte, amit a puha homok is jócskán megnehezített. A szemcsék kellemetlenül beférkőztek a cipőmbe és bármennyire is szerettem volna megszabadulni tőle, az előttem baktató fiú egy pillanatra sem lassított.

Egyenesen a part egyik elkülönített szakaszához tartottunk, ahol néhány csillogó jacht és kisebb hajó sorakozott egymás mellett. Lenyűgözött a karcsú hajótestek látványa, ugyanakkor nem értettem, miért cipel oda Austin. Talán egész nap ezeket a fémszörnyeket akarja nézegetni?

De hangosan nem mondtam ki a kérdést, úgy voltam vele, hogy most már úgyis mindjárt megtudom.

Amint ráléptünk a mólóra, a fiú elengedte a kezem és célirányosan az egyik kisebb méretű, áramvonalas hajóhoz lépett. Lényegesen kisebb volt, mint egy jacht, de vitorlásnak sem lehetett nevezni, inkább valahol a kettő között. Végigvezettem rajta a tekintetem, a csillogó fém korlátokon át, a hófehér oldaláig, amin kacskaringós, szép betűkkel a Genevieve név állt. Nem értettem a hajókhoz, de azt még így is meg tudtam állapítani, hogy ez a példány itt előttem nagyon is gyönyörű.

A következő megállapításom pedig az volt, hogy Austin éppen a vízi jármű elkötésén foglalatoskodik.

- Austin, nem tudom mennyire vagy tisztában a törvénnyel, de azt hiszem, egy hajót csak úgy elvinni, anélkül, hogy szólnál a tulajdonosának, erősen bűnténynek tűnik - szólítottam meg, mivel már a köteleket bogozta ki, amivel a Genevieve-t a mólóhoz rögzítették.

Erre már felnézett rám, arcán széles vigyorral és el kellett ismernem, ahogy ott állt a vakító napfényben és a szél összeborzolta a haját, egészen vonzó látványt nyújtott. - Igen, szerintem is - fűzte hozzá, azzal már folytatta is, amit az előbb elkezdett.

- Úgy értem, olyan bíróságos meg börtönbe zárós bűnténynek - próbálkoztam újra, de csak egy szemforgatást kaptam válaszul.

- Mad, ne izgulj már mindig! A hajó az enyém, oké? Most már nyugodt vagy?

- A tiéd? - visszhangoztam kétkedve. Tudtam, hogy Michele elég tehetős, de azért egy hajó, méghozzá egy ilyen, mégiscsak sok...

- Illetve ez így nem pontos. Nem az enyém, hanem anya egyik közeli barátjáé, de megengedte, hogy akkor használjam, amikor csak akarom - javította ki magát, ami már sokkal elképzelhetőbbnek tűnt, habár még mindig kételkedtem egy kissé. Nagyon közeli barátnak kell lennie ahhoz, hogy egy ilyen járművet csak úgy odaadjon... - Feljönnél végre? Elkelne egy kis segítség - kért meg, miközben egyik kezével kiseperte az arcába lógó tincseit, nekem pedig egy tizedmásodperc erejéig átfutott az agyamon, hogy milyen szívesen tettem volna ezt meg helyette.

Bizonytalanul léptem párat a pallón, ami a partot kötötte össze a hajóval, de ahogy lenéztem a keskeny deszka mellett a vízre, megmerevedtem, megragadtam a korlátot és többet egy lépést sem voltam hajlandó megtenni. Austin észrevehette az arckifejezésem és az ujjaim görcsös szorítását, mert nem tett semmilyen megjegyzést, csak közelebb lépett és a kezét nyújtotta felém.

- Gyere, segítek! - Alig mertem mozdulni, csak megráztam a fejem, mire a fiú türelmesen még közelebb jött, megfogta a kezem és óvatosan lefejtette a korlátról. - Semmi baj, Mad, itt vagyok.

Nyugodtan beszélt hozzám, miközben átkarolt és rávett, hogy mellette haladva felsétáljak a hajóra. Amikor megéreztem magam alatt a kissé ingatag és ringatózó hajópadlót, kiszakadt belőlem egy megkönnyebbült sóhaj.

- Látod, nem is volt olyan vészes - jegyezte meg Austin, mire kikerekedett a szemem.

- Borzalmas volt - vágtam rá, amivel sikerült megnevettetnem. - Lissa biztosan nem parázott ennyire. Amikor elhoztad ide - tettem hozzá a mellettem álló fiú zavarodott arcát látva. - Mert gondolom elhoztad.

Austin mosolya egy szempillantás alatt tűnt el, arca megkeményedett. Észre sem vettem, hogy újra a kezemet fogja, miközben másik karja a derekamat öleli körül, egészen addig, amíg el nem engedett és hirtelen furcsa, üres érzésem lett, mintha valami létfontosságútól fosztottak volna meg.

- Ha annyira tudni akarod, még soha, senkit nem hoztam fel ide - közölte velem, a hangja most hideg volt, talán még barátságtalan is, amiről egy pillanatra akaratlanul is Dominic jutott eszembe. Ő viselkedett pontosan így, amikor az egész kiderült...

De Austin kétség kívül teljesen más volt, mint a másik fiú. Attól kezdve, hogy megismertem, Dominic mindig a kedvemben akart járni, a közelemben volt és amikor csak tudott, megérintett, ezzel adva tudtomra, hogy többet akar barátságnál.

Ezzel ellentétben Austin most ért hozzám először és - ahogy az arcát elnéztem - utoljára is. Ő sosem törődött azzal, hogy hogyan érzek és egészen idáig nem úgy tűnt, mintha különösebben kedvelne. Dom-mal ellentétben ő csak játszott, semmit nem gondolt komolyan, csak azt tesztelte, hogy mennyire tud hatni rám. Számára csak egy szórakoztató pont voltam, amivel feldobhatja az életét.

És talán - még ha nem is akartam bevallani magamnak, de a lelkem mélyén tudtam -, ez még jobban fájt, mint Dominic árulása.

13 megjegyzés:

  1. Úristen!!eszméletlen jó lett!!kíváncsi vagyok ki volt ez a Dominic!remélem többet megtudunk róla!!ja még nem írtam:IMÁDOM!! ♥ ♥ siess nagyon a kövivel,puszi ♥ ♥

    VálaszTörlés
  2. ÚÚ nagyon jó lett ez a rész is, csak úgy mondom,az 5 nap az túl hosszú idő és nem kivárható !!!!Kíváncsi vagyok a kövire !!! :) <3

    VálaszTörlés
  3. Úristen nagyon nagyon fantasztikus rész lett.:) imádooom.:D <3 Kövit. *-*

    VálaszTörlés
  4. georgina (ez az igazi nevem! :D)2014. augusztus 14. 2:55

    nagyon jo resz lett! |mint mindig..| mar nagyon kivancsi voltam a RANDIRA. |csupa nagybetuvel! ;)| Austint nem nagyon tudom megerteni, egyszer annyira bunko, a masik pillanatban pedig annyira kedves.. na, mindegy a kesobbiekeben remelem kiderulnek neki is Maddy iratni erzesie |legalabbis remelem| amugy sajnalom, hogy kesobb irtam kommenteket, csakhatna.. nem nagyon voltam gep kozelebe... :( de a lenyeg, hogy jo lett! :D

    VálaszTörlés
  5. Fantasztikus :D Nem tudok újat írni.... :)
    Kövi? :D
    Brin:)

    VálaszTörlés
  6. Te ki akarsz engem nyírni? Itt abbahagyni kész gyilkosság :D Nagyon tezszett mint mindig. Siess s kövivel!

    VálaszTörlés
  7. siess a kovivel. nagyon kivancsi vagyok mi lesz:D perfie

    VálaszTörlés
  8. Siess a kövivel,imádom!!

    VálaszTörlés
  9. ÁH!!!imádom,eszméletlen!kíváncsi vagyok mi lesz még itt!!siess!!!

    VálaszTörlés
  10. Fantasztikus lett.siess a következővel :-) :-)

    VálaszTörlés
  11. Mikor lesz a következö? ???????????????
    Imádom
    Kérlek folytasd :)

    VálaszTörlés
  12. mikor jon a kovi resz?

    VálaszTörlés